Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - III. Réthly Antal dr.: A régi rendszerű esőmérő főhibájáról

41 tokát szolgáltattak, bár fenekük nem volt oly meredek, mint a régieké, de nagyobb felületen történt a külső benfedvesítés és így a beszivárgás még mindig igen tekintélyes volt. Evi középben 8—13%. A nagyobb felfogóval bíró és védett szuronyzárral bíró esőmérők a kisebb felfogóval rendelkező esőmérőkhöz képest, tehát a szuronyzárhiba kiküszöbölése után, mintegy 1—2%-kal mutatnak többet. Ez a kis többlet reális, de mint látjuk, csak kis hányada a beszivárgásnak. Régi csapadékadataink ezek szerint csak bizonj^os redukcióval használhatók és épenséggel nem számítunk le sokat, ha a redukciós tényezőül kerekszámban 15%-ot fogadunk el. A csapadékok további feldolgozásánál elkerülhetetlen lesz ismét figyelembe venni azt, hogy valamely állomás mikor kapott új rendszerű esőmérőt. Az eddigi észlelések mindenütt, ahol azok régi esőmérőből származnak, 15°/

0-kal csökkentendők. A Meteorologiai Intézet irattárában levő jegyzékemben ezek az adatok össze vannak foglalva. A redukálást igen megnehezíti az, hogy az átmenet a régi esőmórőkről az újakra természetesen 1903 óta fokozatosan történt; most már alig van régi esőmérő (Vio ni

2) használatban. Régebbi havi csapadéktérképeink csapadékszigetei részben a különböző esőmérők szolgáltatta adatokra vezethetők vissza. Végül még rá kell térnem a kérdés irodalmának rövid ismertetésére. A Meteorologiai Intézetben tartott tudományos tanácskozások egyikén — 1914—1915 telén — előadást tartottam a hivatalos utaim egynémely tapasztalatáról. Ezen előadásom nyomtatásban is megjelent s ez alkalommal először 1 szögeztem le azt a tényt, hogy összes régi rendszerű esőmérőink szolgáltatta adatok a beszivárgás következtében túlmagasak. (Ekkor még nem ismertem sem az ungvári, sem a kalocsai feljegyzéseket). Majd Hegyfoky

2 8 főtisztelendő írt erről, mint már említettem, egy közleményt a német meteorologiai folyóiratban, felemlítve, hogy mérései szerint a beszivárgási többlet mintegy 10%-ot tesz ki. A Hegyfoky felszólalása, valamint az általam a hibaforrásnak kétségtelen megállapítása után a hazai adatokat első ízben Héjas Endre 4 dolgozta fel úgyhogy a 15 évi csapadékátlagok (1901—1915) értékeit 10°/

0-kal kisebbítette s így az első redukált hazai csapadéktérképet megszerkesztette. A bajor Meteorológiai Intézet évkönyveiben az 1885. évi VII. kötetben Lang

6 igazgató közölt Straubingban végzett csapadékösszehasonlításokat. Ebben a városkában az ú. n. Bezold-iéle csapadékmérő és a Hellmann-féle műszer között történtek párhuzamos észlelések, amelyek mintegy 5% többletet mutattak ki a Bezold-féle esőmérő javára. Sajnos, Lang is máshol kereste a hibát — nem jött 1 Dr. Réthly Antal- Meteorologiai állomások felülvizsgálatánál szerzett néhány tapasztalatom. Időjárás 1915. XIX. óvf. (Az esőmérőkről 73. old. első bekezdés.) 3 Hegyfoky Kabos. Az esö mérése két mérővel. Természettudományi Közlöny 1917. Х1ЛХ. évf Budapest, 1917. (442—443. old.) 3 J. Hegyfoky. Eine Fehlerquelle in den Regenangaben. Meteorologische Zeitschrift. 1916. LI. évf. 13—15. old. Braunschweig, 1916. * Héjas Endre. A csapadék 15 évi (1901—1915) átkigai Magyaroszágon. Vízügyi Közlemények. 1916. VI. évf. (223—224. old.) 5 Lang. Vergleichung von Regenmessern angestellt zu Straubing durch den k. Reallehrer Herrn J. Bauer. (Beobachtungen der meteorologischen Stationen im Königsreiche Bayern. Bd VII1885. (30—35. old.)