Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

6 tényézők bevonásával, hanem csak bizonyos egyszerűsítések feltételezésével megoldani. Az egyszerűsítés alatt azoknak a jelenségeknek figyelmen kívül hagyását kell érteni, amelyek közreműködésének különben nem tulajdoníthatunk a rendszerrel járó hibákat elimináló hatást, sőt azokat inkább csak fokozhatják. így hagyjuk egyelőre figyelmen kívül az örvénylő, hömpölygő vagy lüktető vízfolyásnak a hatását ; az inga lengését és szárának rezgését. Feltételezzük : a permanens áramlást; hogy a hidrodinamikai nyomások vízszintes és párhuzamos irányúak; hogy az inga szára súlytalan és teljesen flexibilis. Ekkor könnyen megállapíthatjuk a működő erők statikai egyensúlyát és felírhatjuk a szár kötélgörbéjének egyenletét. A legtöbb esetben kielégítően megközelítő megoldást nyerünk, ha a függélyben változó sebességek helyett, azok középértékével számolunk. Ekkor a szár folyó egységére ható hidrodinamikai nyomás p = a\/£ állandó és a kötélgörbe egyenletét kifejezhetjük az egyensúlyozó erőknek a kötél tetszőleges pontjára vonatkoztatott nyomatékából. (Lásd V. számú mellékletet.) H

v P u.

v л . ta

n„ x_ Ну В-р(У~Уг) X— S .28 , tang.x s _ s a, az X, Y pontban vont érintőnek a vertikálissal alkotott szöge. f p A kilengés maximuma: x

2 — у^ +90 — y\) és e helyen tang.a

2 = ^ ^ = y azaz a kötél végpontjában az érintő hajlásszöge független a kötél hosszától és a reá ható nyomástól. A valóságban azonban p nem állandó, ezért e feladat általános megoldása csak a tetszőlegesen változó p figye

: lembe vételével nyerhető. De p, г/-пак analitikailag ki nem fejezhető függvénye lóvén; a grafikus integrálás módszeréhez folyamodtunk, amely kényelmesen kezelhető és egyszerű eredményekre vezet. Ha adott egy függélysebességi grafikon, azaz a V

_ék ábrája ; akkor az inga szárát képező sodronykötél dy elemi darabjaira működő p — a \/

2 hidrodinamikai nyomások is ismeretesek, illetőleg adott a terhelés eloszlását feltüntető grafikon a p—h ábrája. Tudjuk, hogy a tang.x = ^ pdy - \ päy} Ч

3 De J prfy = T, a p ábra területe, Ух У és j pdy — Ту a p ábra területe у^Ш уig. Ух Tehát tang.oc = J, (P-\- T—Ty) és az у = y

2 helyen, tang.x = ^ azaz a végpontban a tang.a független а bemerülés mélységétől és а kötelet terhelő p nyomások bárminő változataitól.