Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

5 metriának azt a sarktételét, hogy a sebességmérők csak a bemérés körülményeivel teljesen azonos módon használandók; nálunk a gyakorlat, e kardinális követelménnyel mitsem törődik. Ha egy feladat megoldása sebességmérést igényel, akkor az ezzel megbízott neki vág a munkának egy sebességmérővel és egy okmánymelléklettel, amely rendszerint három pontnak derékszögű koordinátáit tartalmazza. E három pontból szerkeszti .azt a tört egyenest, amely a vitorlának, egy előtte ismeretlen esetre érvényes, forgásegyenese. Nem kételkedvén ennek az egyenesnek az alkalmazott esetben is érvényes voltában, erről olvassa le jóhiszeműen a sebességeket. De nálunk különben is általános gyakorlatot képez az, hogy a bizonyos méretű, függőleges rúd végére erősítetten bemért sebességmérőt hidraulikai ingán használják. Miután e használati módot nálunk a több évtizedes gyakorlat rendszerré tette, foglalkozzunk egy kissé részletesebben ezzel a kérdéssel és kutassuk, hogy a sebességmérőnek a bemérés viszonyaitól eltérő használatából, milyen hibák származnak. Tudjuk, hogy a rúd keresztmetszeti mérete és alakja befolyásolja a vitorla forgását. Ha feltételezzük, hogy a rúd a víz nyomása alatt nem görbül, akkor a t idejű fordulatok száma fordított arányban változik a vastagsággal. Minél vastagabb a rúd, annál lassabban forog a vitorla. Tehát a rúd vastagságával nő a forgásegyenes emelkedési szöge. Viszont, ha a rúd gyönge méretű, a nyomás irányába görbül, a vitorla forgástengelye, a hidrodinamikai nyomás irányával szöget alkot; aminek következménye, hogy a vastagabb rúd tompító hatása csökken ugyan, de viszont a gyengébb rúd okozta elhajlás folytán, akár a hidraulikai ingán, csökken a vitorla fordulat száma. Ekkor a forgásegyenlet grafikonja nem egyenes, hanem a sebességi tengely felé hajló görbe. Ezek nem új, hanem részleteiben ismert dolgok. Hogy általában mégis az ellentmondó gyakorlatot honosították meg, annak a kényelmi és takarékossági szempontokon kívül nyilván az lehet az oka, hogy a hidraulikai inga kötélgörbéjének, a hiba határon alul maradó hatást tulajdonítottak. Lássuk, helyt állhat-e ez a feltevés ? Ismételnünk kell, hogy a sebességmérő a bemérés alatt, a függélyből ki nem hajló rúd végére van erősítve és hogy a vitorla forgástengelye a haladás irányával mindenkor párhuzamos. Gyakorlati alkalmazásában pedig a sebességmérőt nem ilyen rúdra, hanem vertikális tengelyének felső karikájával rendszerint egy 6 mm átméretű sodronykötélre függesztik; alsó karikájába egy 50 czm-en alul maradó lánczdarabot fűznek, melynek végén egy lencse alakú súly van. A műszer vertikális tengelye tehát, a munkaközben változó hosszúságú fizikai inga, hajlékony szárának egy alkateleme. Az inga egymagában is vízsebesség mérő eszköz, amennyiben az áramlás okozta kilengésből következtetni lehet a sebesség durva értékére. A hidraulikai inga, mint sebességmérő, ma csak történelmi jelentőséggel bír. Gerster prágai egyetemi tanár még a mult század elején, czélját tévesztett szellemi pazarlással, matematikai alapon elméletét is adta. De mi történik, ha ez inga rezgő szárára, modern sebességmérőt szerelünk? A vitorla tengelyállása a hidraulikai ingán levő sebességmérőnél. Ezt a komplikált kérdést természetesen, nem lehet egész terjedelmében, az összes működő