Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - V. Apró közlemények

72 ' A környező fal és a ' talaj érintkező síkja várakozásunknak megfelelően befogadta a bepréselt any-agot Az egymásután következő fúrólyukak és téglakibontások — amelyek azonban nem lehettek nagyok az épület állékonyságára való tekintettel — mindenkor megmutatták a czementnek a szomszédos lyukon való kilépését és így nagyjában meg is határozták a vízszintes fúrólyuk távolságát. E czementkilépést a két méter távolságban levő Íjukon még észlelni lehetett, ami annak a bizonyítéka volt, hogy a ezement a hátfalazaton teljesen szétterjedt esetleges üregeket kitöltött és csak azután jutott el nagyobb távolságra. Az épületre nézve az adott körülmények között az volt a legfontosabb, hogy a vízhozam ós vele a szivattyúzás a felére csökkent. Ez még mindig tűrhetetlen helyzet volt és így a fűtési időszak leteltével, amikor is a kazánok szétbonthatok voltak: teljes elszigetelő módot alkalmaztunk. A második próbát a Latorcza folyón végeztük az őrhegyaljai (Munkács mellett) közúti híd alapozásánál. A Latorcza medre ezen a helyen homokkal pásztázott görgeteg kőből áll és szemnagysága egés< a negyedköbméteres nagyságig változó. Az építőhely felületes megszemlélése nem ad tiszta képet a talaj szerkezetéről, amely homokban sovány kavicstalajt mutat, nem túlnagy kövekkel. Elvileg a következő munkát akartuk végrehajtani: A kettős T gerendákból tervezett egyszerű szádfaltól, tőle körülbelül 50 cm távolságra — a lyukak egymástól 100 méterre — a csövek lehajtassanak a tervezett alapmélységig és a csövek lassú visszahúzásával állandóan habarcs vagy czementlé sajtoltassék be. lízzel, ha a préselés tényleges eredményt adna, az építő gödör körül az üregek czementtel kitöltetnének és az alapból aránytalanul kevesebb szivattyúzással tudnók az anyagot kiemelni. Azon kérdés, hogy habarcs, vagv czementlé préseltessók-e, nagyon hamar eldöntődött, mivel habarcsot nem voltunk képesek leszorítani. Préseléshez előbb a soroksári Dunaág rendező munkálatainak kirendeltsége tulajdonában levő Wolfsholz-készülék alkalmaztatott, mivel azonban az a készülék nem ad folytonos munkát, egy különleges szívó-nyomó szivattyút alkalmaztunk. A préseléshez külön aczélcsö veket alkalmaztunk, mert a vascsöveket a görgeteg kőben nem tudtuk lehajtani. Az aczélcsövek is óriási alakváltozást szenvedtek: minden lyuk után egyenesíteni és edzeni kellett, de nagyjában mégis lehajtottuk. A munka menete a következő volt : Miután az alapgödör helye kijelöltetett, az aczélcsövet egy lyukas verőbakkal lehajtottuk. A mélység elérése után a czementlét besajtoltuk és eközben a csövet kifelé húztuk azon mértékben, amint nem lehetett a talajba több folyadékot bepréselni. A szivattyúsok rögtön megérzik a szivattyú járásán, hogy befogad-e még czementlevet a talaj, vagy már telítve van-e ? A préselés teljes bevégzése után kezdtük a vasgerendákat lehajtani. A gödrön kívül bepréselt folyadék, illetve megszilárdult ezement vagy czementálódott kavics természetesen nem volt közvetlenül megfigyelhető, legfeljebb akkor, ha a czementlé a gödörbe is beterjedt és a kiemelés alkalmával szerkezetét megfigyelhettük. Közvetlen megfigyelhetés kedvéért az alapgödrökbe is*vertünk fúrólyukakat és préseltünk be czementlevet. A kézbevehető czementálódott kavics darabos összefüggést ad. Nem kaptunk