Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

4 gyakorlati alapon kezelhető kérdésnél, egyetlen kísérleti eredménynek nem tulajdoníthatunk döntő értéket; ilyet csak a különböző viszonyok közt végzett számos kisérlet közölt anyaga szolgáltathat. Továbbá, az e kisérletből levont következtetés, egy helyt nem álló föltételt is foglal magában, ugyanis azt, hogy a műszer által befutott vonalban, tehát az élővíznek a beméréshez szükséges elég tetemes szakaszán, a bemérés ideje alatt állandó a sebesség, pedig bebizonyított tény éppen ennek az ellenkezője. Ha a szelvény egyazon pontjában a víz folyássebessége szünet nélkül változik, önként értetődő, hogy a szelvények megfelelő pontjainak egymásutánjában, sem az egyidejű, még kevésbbé a különböző idejű sebességek egybevágók nem lehetnek. Ezért a folyóvízben végzett összehasonlító bemérésekből nyert forgásvonalak nem is lehetnek egyenesek és hibásan járunk el, ha a keresett bizonyítás támogatására, a talált hullámzó pontsorokat, egy kiegyenlítő egyenessel helyettesítjük. Az állóvízben való bemérésnél, ahol a vitorlára ható hidrodinamikai nyomás, csak a vontatás sebességével változik, forgásegyenesnek azt a kiegyenlítő vonalat tekinthetjük, amelyet a pontsorok valóságos kévéjébe illesztünk, mert az ettől eltérő értékek elsősorban az ismert mellékkörülmények zavaró hatásának tulajdoníthatók. De kétségtelenül önkényes eljárás ezt a módszert a folyóvíz esetére alkalmazni. Ezért a vázolt módszert a szóban levő kérdés eldöntésére nem tartjuk alkalmasnak. A kísérleti eredményből inkább arra következtetünk, hogy a használt műszer nem volt eléggé érzékeny ahhoz, hogy a relative lassú vízfolyásnak a vontatás folytán letompított impulzusait felvegye; a nyomokban mégis megnyilvánuló törvényszerűség pedig, az interpoláczióval lett kiegyenlítve. Ezek után, ama három forgásegyenes viszonylagos helyzetéből, nem következtethetünk egy olyan kétségtelen megállapításra, hogy a folyóvízben álló és az állóvízben, az azonos relácziók föltételezésével, vontatott műszer azonos módon viselkedik. + E két eset felcserélhetőségének az igazolására egy adott abszolút értékű vízsebességre volna szükségünk, melynek híján minden vízsebességmérés eredménye az állóvízben való beméréshez viszonyított relativ érték, sőt a vízfolyás természetében rejlő okok miatt virtuális is. Ezen elvi jelentőségű kérdés után visszatérve fejezetünk tulajdonképeni czéljára, foglalkozzunk előbb azokkal a hibákkal, amelyek a műszernek a bemérés viszonyaitól eltérő használatából erednek és azután azokkal, amelyek általában a mérésnél alkalmazott módszernek tulaj donítandók. A műszer bemérésének körülményeitől eltérő használatának következményei. A vitorlaforgás egyenlete nemcsak a műszertípusok szerint változik, hanem egy és ugyanazon vitorlának is, a bemérés körülményei szerint végtelen sok forgásegyenlete van. Rendszerint csak egy forgásegyenlettel rendelkezünk, amely a bemérésnél közreműködő tényezők eredménye. Ha ezeket a tényezőket nem ismerjük, vagya bemérésnél azok szigorú betartására nem törekszünk, akkor pontosság dolgában a mérési eredmények kétes értékűek, akár csak egy idegen vitorla forgásegyenletét használtuk volna. Bár mint elengedhetetlen feltételt, minden szerző hangsúlyozza, a hidroI