Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

2 Egy és ugyanabban a pontban a sebesség növekedtével a hidrodinamikai nyomásváltozást feltüntető rezgővonal kilengése csökken és viszont növekszik a sebesség csökkenésével. Más szóval megállapíthatjuk a lüktető jelenség intenzitásának fordított viszonyát a sebességekhez és egyenes viszonyát a sodortól, vagy felszintől való távolságokhoz. Más szelvényben, vagy ugyanazon szelvény más pontjában tapasztalt azonos sebességekből természetesen nem lehet a megegyező eredményekre következtetni. A vízfolyás sebességének értelmezése és az elégtelen megfigyelési időből származó hiba. Az elmondottakból következik, hogy a vízfolyás sebessége alatt csak olyan virtuális út érthető, amelyet egy bizonyos t idő alatt észlelt változó értékeknek az időegységre vonatkoztatott átlagával tudunk kifejezni. De ezek egy hidraulikai egyensúlyban levő vízfolyásnál is t szerint változnak, ezért az egy pontban végzett megfigyelés időtartamát egy olyan T időre kell kiterjeszteni, amelyen túl a t szerint változó átlagok vonalának kilengései az elérhető vagy a mérés czéljának megfelelő pontosság határain belül maradnak. A í < T ideig tartó mérések átlagos eredményei a T-re vonatkoztatott átlaghoz képest a lüketó hidrodinamikai nyomások hullámvonala szerinti ingadozással rendszerint /-vei fordított arányban növekedők. Ha viszont í>T-nél, akkor a mérés czéltalan elnyujtása az eredményeket az élővíznek fázisbeli változásaiból eredő hibákkal terhelheti. E raczionális T idő megállapítására szolgáló grafikonok minden egyes esetben megszerkeszthetők, lásd a III—IV. sz. ábra a), b), c) görbéit. De T-nek ily módon való megállapítása csak a mérés befejeztével, utólag és csak abban az esetben lehetséges, lia a kelleténél hosszabb ideig észleltünk. Ezen körülménynél fogva az elmondottak a gyakorlat számára csak annyiban értékesíthetők, amennyiben az egy-egy műszerállásban szükséges megfigyelési idő minimumára tájékoztató adatokat szolgáltatnak. A fenti megállapítás ezerint földolgozott számos mérésünk igazolta, hogy az egyes múszerállásokban 100"—200"-es megfigyelési idő szükséges és pedig az 1 m-nél kisebb, de különösen a partokhoz és a fenékhez közeledő múszerállásokban kívánatos a 200"-nyi észlelés, míg az 1 m-nél nagyobb sebességeknél, valamint a vízszint és sodorhoz közel fekvő pontokban azt 100"-re is redukálhatjuk. A raczionális T-nél lényegesen kisebb idejű megfigyelésekből számított sebességek, a T időre vonatkoztatott sebességektől legtöbbször decziméteres eltérésekben különböznek. A hordalék okozta zavarok megállapításának és kiküszöbölésének a módja. A legkellemetlenebb hibaforrást a forgóműves nyomásmérőkkel való mérésnél a víz hordaléka okozza, amely a forgástengelyt fékező hatásban nyilvánul. Az ebből eredő hibák mindig egyértelműek és pedig negativek, ezért a mérés ismétléséből nyerhető számtani középből nem esnek ki. Másrészt a méréseknek egy-egy műszerállásban való ismétlésével járó időveszteség az élővíz fázisbeli változására tekintettel különben is kerülendő és szigorúan érvényesítendő az az alapelv, mely szerint a lehető legrövidebb idő alatti szelvénybemérésre kell törekednünk. Bár a hordalék zavaró hatásának kiküszöbölésére alkalmas módszer nem áll rendelkezésünkre, mégis módunkban áll a műszer megfelelő tökéletesítésével azt csökkenteni (lásd műszerhibák fejezetét), másrészt a durva hibákat a tengelyforgások szemléltető regisztrálása útján helyesbíteni.