Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

A vízsebességmérés hibaforrásai. Irta : Weissmahr József. Tudjuk, hogy minden mérés eredménye hibával terhelt, amely általánosságban személyi és tárgyi okok okozata. Minthogy minden mérési művelet közül, a hibaforrások számát és hatását illetően a vízsebességmérés minősíthető a legpontatlanabbnak, különös gonddal kell az elérhető hibaminimumra törekednünk. A személyi hibák itt nem bírnak különös jelentőséggel, mert a sebességek megállapításához szükséges adatok automatikus regisztrálásával, azok kiesnek. Ézért сзак a tárgyi okokra visszavezethető hibaforrásokkal fogunk foglalkozni és ezek szerint megkülönböztethetjük : 1. A vízfolyás természetéből és a víz állapotából eredő hibaforrást, 2. a méréseknél alkalmazott módszerből és 3. a műszerek szerkezetéből eredő hibaforrásokat. Részletezzük e hibaforrásokat és vizsgáljuk, hogy azokból mekkora és minő érteimii hibák eredhetnek és hogy csökkenthetők vagy teljesen kiküszöbölhetők-e ? E vizsgálódással kapcsolatban egyúttal megállapítani kívánjuk a hazai gyakorlatban követett módszerek igényelte hibakorrekcziókat. 1. A vízfolyás természetéből és a víz állapotából eredő hibaforrás. A folyóvíznek az a természete, hogy a labilis egyensúlyi állapotban lévő tömegelemek, nemcsak a keresztszelvény minden elemi részén, de a szelvény egy és ugyanazon pontjában is, pillanatról pillanatia változó sebességgel és iránnyal haladnak. Ezt a jelenséget egyesek a víz lüktető, mások örvénylő és hömpölygő folyásának tulajdonítják. Az egy helyben való hidrodinamikai nyomásváltozás, vagy ezzel egyenértékű sebességváltozás, a forgóműves, nyomásmérővel megállapítható, az időegységenkénti fordulatszámváltozásból. Ha egy derékszögű koordináta rendszer X rengelyére az időegység aequidistancziáit, az )' tengelyre az egymásután következő időegységekre vonatkoztatott vitorlafordulatokat fölrakjuk és az így nyert pontokat egy folytonos vonallal összekötjük, bizonyos perioditást feltüntető szabálytalan hullámvonalat nyerünk. Lásd I—II. ábra grafikonjait. Ha egy szelvény különböző pontjaira megszerkesztjük a fent körülírt grafikonokat, akkor azokból levonhatjuk az először E. Lauda által 1898-ban közölt megállapításokat : A hidrodinamikai nyomásváltozás általában a legkisebb a sodorban, ahonnan a partok felé fokozatosan nő. A fiiggélyben, a felszínen van a minimum és a fenéken van a maximum l