Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

31 fenntartjuk. (L. Handbuch d. Ing. Wissenschaften, Dritter Teil, Erster Band. S. 429. és Zeitsch. d. Ver. Deutscher Ing. 1895. S. 923.) Hogy a Schmidt-féle kisérletből nem lehet az aluminiumvitorlák hátrányára ilyen általános érvényű következtetést levonni, azonnal kitűnik, mihelyst a hivatkozott kisérletnél használt bronz- és aluminiumvitorlák alakját összehasonlítjuk A bronzvitorlának ugyanis négy szárnya volt, az- alumíniuménak kettő. A csavarmenetmagasságuk, valamint a rotácziós síkba eső méretük megegyezett, de az aluminiumvitorla szárnyai kétszer olyan szélesek voltak, mint a bronz vitorláé. De éppen Schmidt kísérletei igazolták, hogy a széles vitorlák nagyobb középhibával dolgoznak, tehát a négy szárnyú vitorlával szemben kedvezőtlenebb eredményt kaptunk volna akkor is, ha a kétszárnyú vitorla, aluminium helyett bronzból lett volna. Készséggel elismerjük, hogy egy és ugyanazon műszerrel, de különböző fajsúlyú anyagból való, különben teljesen azonos alakkal és mérettel biró vitorlákkal kísérletezve, szintén lényeges eltéréseket tapasztalhatunk. Ennek kézzelfogható magyarázatát legczélszerűbben egy analog jelenségre való hivatkozással adhatjuk. Ugyanis köztudomású tény, hogy a folyóvíz árja által sodort tárgyak viszonylagos sebessége egy bizonyos határig annál nagyobb, minél nagyobb a tömege, illetőleg minél nagyobb az úszótest anyagának fajsúlya, mert annálnagyobb a tehetetlensége. • Az úszó, a lassúbb Vízfolyásnak szakaszain, a sebesebb helyeken gerjesztett eleven erőnek megfelelő kezdeti sebességénél annál kevésbbé csökkenő sebességgel fog áthaladni, minél nagyobb a tömege. A méretben és alakban megegyező, de súlyosabb vitorlák is viszonylag egyenletesebben és gyorsabban forognak a könnyebbeknél. A váltakozó impulzusokra kevésbbé reagáló súlyosabb vitorla kísérleti eredményei tehát jobban simulnak egy elméleti forgásvonalhoz, de nem adják hű képét a vízfolyás jelenségének. Ezért nem tarthatjuk jobbnak azt a műszert, amely a változó impulzusoknak csak hamis átlagára enged következtetést, annál, amely e változó jelenségek hű megfigyelését lehetővé tezzi. Elméleti szempontból tehát a műszer forgó alkatrészeinek súlytalanoknak kellene lenniök, mely szempontnak reális téren való érvényesítése a fizikai eszköz forgó alkatrészeinek a lehető legkönnyebb fémből való készítését követeli. Ebből az álláspontból kiindulóan szerkesztettük műszereinket a szükséges minimális méretekkel és alkalmaztuk az alumíniumnál is könnyebb, de keményebb és szívósabb magnalium-ötvényt ós csak a kopásnak alávetett részeket védtük nickelaczéllal. Mind ez azonban a sebességmérő fokozottabb érzékenységét csak akkor biztosíthatja, ha egyúttal a súrlódási ellentállásokat is a lehető minimumra redukáljuk, olyan konstrukcziók alkalmazásával, amelyek az ellentállások állandóságát is az eddigieknél jobban biztosítják. Miután a súrlódási ellentállások nagysága, a forgó alkatrészek súlyán kívül a vitorlatengely ágyazásának módjától és az áramkör megszakítását és zárását biztosító szerkezettől is függ, röviden foglalkoznunk kell e szerkezetekkel azért is, mert ezek tárgyalása során önként adódnak azok az indokok, amelyek a sebességmérők egy újabb típusára vezettek.