Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

26 Különben a jobb műszerkenstrukczióval 15 cm-re redukált szerkezeti magasságnál, az egész kérdés tárgytalan. Nem várhatunk tehát ettől az elvi szempontból annyira kifogásolható módszertől pontosabb eredményt, mint aminőt az előzményekben mondottakra figyelemmel a függély bemérhető szakaszán regisztrált fordulatszám összegéből, a sülyesztésnek másodperczekben kifejezett időtartamából és a vitorla forgásegyenletéből, az ismert módon megállapíthatunk. A műszer helyes működésének ellenőrizhetése végett természetesen feltételezzük az adatok szemléltető regisztrálását. A «Részletező módszer» jellemzése. Az integráló módszerre vonatkozó megjegyzéseinket azonban még nem fejezhetjük be anélkül, hogy annak egyik hazai különlegességéről, amelyet szerzője «Részletező módszer» elnevezéssel vitt a gyakorlatba, meg ne emlékezzünk. Noha a czím egy új sebességmérő módszert sejttet, a mérés művelete a maga valójában a régi integráló módszer. E tény megállapításával tulajdonképen be is fejezhetnők a «Részletező módszer» jellemzését, ha az a szerepe, amelyet a gyakorlatban szerzője, Hajós Sámuel biztosíthatott, behatóbb vizsgálatra nem kötelezne. Az újítás abban áll, hogy a regisztrálókészülék a leeresztővel szerves kapcsolatba hozatott, ami lehetővé tette, hogy az ismert hibákkal terhelt mérési adatokat magába foglaló grafikon a függély bemért mélységét kényelmes léptékben adja és ezzel a leeresztő mélységmérője nélkülözhetővé vált. Azonban ennek a látszólagos gyakorlati előnynek hátránya, hogy az ilyen leeresztővel pontonkénti függélymérést csak úgy végezhetünk, ha a leeresztővel kapcsolatos regisztrálót, bár kényelmetlenül, csak mélységmérésre használjuk és a fordulatok és másodperczek jelzésére még ettől függetlenül más regisztrálókat működtetünk. De a «Részletező módszer» szerzője дет a mélységmérő elhagyásában rejlő egyszerűsítésre, hanem a következő indokolással két hibaforrásnak a kiküszöbölésére törekedett : «Elméletileg hibás, ha a különböző sebességű rétegekben felszedett forgásszámok aritmetikai közepéből a szárny (vitorla) forgásegyenletének nem mindig egyenes vonaláról határozzuk meg a középsebességet» és gyakorlatilag is hibás, mert a «függély legalsóbb rétegének a szárny magas szerkezete miatt meg nem mérhető sebessége az eredményből kimaradt» és folytatólag megjegyzi, hogy e két szempontból az integráló módszerhez tapadó hibaforrásoknak a kiküszöbölése volt a czél, midőn a «Részletező módszert gyakorlatba vitte.» Az «elméleti szempont» kielégítése végett a mérési adatokat részletenként dolgozza fel, tehát ahhoz a módszerhez nyúlt, amelyet mindannyiszor alkalmazunk, valahányszor a változó tényezők a lineáristól eltérő magasabb rangú vagy analitikailag ki nem fejezhető összefüggést állapítanak meg. Ezért a 20 cm-es szakaszokra bontott grafikon egy-egy szakaszából számítható középsebességet, valamilyen léptékben e szakaszok középvonalaira felrakva, szerkeszti a függély zeg-zugos sebességi görbéjét, amelyből, mint a pontonkénti mérésből nyert sebességi görbéből, számítja a függély középsebességét. Eszerint az «elméleti szempont» kielégítést nyer, ha az integráló módszer adatainak részleteiből számítható részletközépsebességekkel, a függélysebességeknek a vízszintig és a fenékig kiegészített differencziál görbéjét megszerkeszt-