Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
4-6. füzet - IV. Halmi Gyula: A szennyesvizek zsírtartalmának visszaszerzése zsírfogókkal
177. ségének beigazolására a háborús viszonyok különösen kedvezők voltak, s a nagy zsírinség parancsoló szükséggé tette, hogy a hulladékzsírok kihasználását minden módon elősegítsük. Míg nálunk néhány nagyobb iparvállalattól (pl. egyes gyapjúmosóüzemek, gőzmosódák, katonai konzervgyárak) eltekintve, a csatornazsír hasznosítása még a mostani nehéz viszonyok között sem tudott eléggé tért hódítani, bár egészséges és lelkes kezdeményezésekben éppen nem volt hiány (sajnos, nagyobbára megfogható eredmények nélkül), addig Németországban (ahol különben kivált az ipari czélokra szükséges zsiradékanyagokban a hiány jóval nagyobb volt, mint nálunk) a Kriegsausschuss zur Verwertung tierischer und pflanzlicher Fette und Öle a zsiradékanyagokat tartalmazó házi és ipari szennyesvizekben foglalt zsíros anyagok visszaszerzését igyekezett nagy körültekintéssel és czéltudatosan az egész birodalomban megszervezni. Evégből elsősorban a napi és szaksajtóban a lakosságot igyekezett kitanítani a szennyesvizek zsírtartalmának kihasználásával elérhető eredmények jelentőségére, másrészt azonban minden módon arra törekedett, hogy a csatornaszennyesvizekben és a csatornaiszapban eddig elveszett zsiradékanyagokat megmentse az ipari értékesítés czéljaira. 1 A zsiradékok visszatartására alkalmas zsírfogóberendezések számos alakját SpiegelЪегд О. 2 és Passawant W. s ismertették részletesen. A szennyesvizek zsírtartalma a szakköröket már régóta foglalkoztatja. Knauff M. tanár megállapította, hogy a csatornákba fejenként és naponként átlag 10 gr. zsír jut bele a szennyesvizekkel és e zsír 75—79%-a szappanból eredő zsírsav. Ezeket az adatokat Schreiber dr. (Der Fettreichtum der Abwässer c. tanulmányában) szintén megerősíti és helyeseknek mondja. Szerinte Berlinben minden lakó után évente 3-65 kg, Berchhold tanár szerint pedig 3'58 kg zsírt számíthatunk, amely mennyiség az egész német birodalomra átszámítva, évi 2'3 millió q zsírt jelentene. Rubner tanár vizsgálatai azonban Berlinre még nagyobb, napi 20 gr zsírmennyiséget állapítottak meg, úgy, hogy ezek alapján Berlin 3 millió lakója után naponta kereken 60.000 kg zsír jutna a szennyesvízbe. A Versuchsanstalt für Wasserhygiene (Berlin— Dahlem, azelőtt Kgl. Prüfungsanstalt für Wasserversorgung und Abwasserbeseitigung) kutatásai alapján Reichte dr. és Zahn dr. megállapították, hogy Rubner dr. adatai helyesek és megfelelnek a valóságnak. Vizsgálataik során egy 5-55 l./sec. terhelésű kísérleti szennyesvíztisztítóberendezésben, 10 mm./sec. vízsebesség mellett az oldómedencze felszínén képződő úszórétegben nedves állapotban 21-3°/o, a száraz anyagban pedig 75'3% zsírt találtak. A charlottenburgi telepen eszerint 30.000 lakó szennyesvizeiben egy kisérletsorozatban fejenként 12, más esetben 22-7 gr naponként elfolyó zsírmennyiséget állapítottak meg. Vogelsang dr. megállapította, hogy egy 76 m s napi terhelésű mesterséges biológiai szennyesvíztisztító berendezésben 102 nap alatt 192-13 kg zsiradékot találtak, melyhez kb. 25% papiros, dugó, toll, fa stb. volt keveredve; e mennyiség naponta w! s-enként 3-98 gr zsírnak felel meg, amelynek 17%-a szappanból eredő zsírsav volt. A zsírfogóberendezésekkel visszatartott zsíros iszapban 15—30% zsír és 85—70% vízzel kevert kenyér-, korom-, hamú-, hús- és csonthulladék szokott 1 L. egyúttal : Halmi Gh/. : A szennyvizek zsírtartalmának visszaszerzése. (Természettud. Közi., 1916. évf. 167. 1. és Vízügyi Közi. 1916.) 2 Ges. Ingenieur, 1916. 8i., 93—102. 1. » Gesundheit, 1916. 12. ós 13. sz.
