Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - II. Tellyesniczky János: A német birodalmi víziútak

168. Berlin birodalmi székváros a német belvízhnjózás egyik legjelentősebb góczpontja, s az állam pedig ezen székvároshoz vezető belvízi utakra régtől fogva kiváló gondot fordított. Berlin vízi forgalma 1900. évben 10'4 millió tonnával egyenlő volt vasúti forgalmával, úgy hogy e forgalmat csak a ruhrort-duisburgi kikötők forgalma haladta meg. A forgalom 1912. évre visszaesett 8 millió tonnára. Ezen visszaesés oka egyrészt az elégtelen és elavult rakodó berendezések voltak, melyek miatt a hajók egyrésze a modernebb rakodókkal rendelkező Teltow-csatornát kereste fel, másrészt pedig, mert az ipartelepek egy részét a nagy hajózásra alkalmas Hohenzollern-csatorna mellékére helyezték át. Berlin öt régi belvízi kikötőjének berendezése nem megfelelő, három kikötője vágányösszeköttetéssel sem bír. Hogy a forgalom további sülyedésének elejét vegyék, a kereskedők új kikötők építését követelték. A város két kikötő építését vette tervbe és ezek közül előbb létesítette az u. n. keleti kikötőt, melyet 1913. évben adott át a forgalomnak, teljesen modern berendezésű, a kikötő vasútállomás tarifaállomás, költsége 17-5 millió márka volt. A kereskedők és a kamara vállalta az építési összeg után a kamatgarancziát évi 70.000 M-ig. A nyugati kikötő ugyancsak befejezés előtt áll. Költségelőirányzata 36'7 millió márka. Frankfurt városnak régi kereskedelmi kikötője volt a Majna jobbpartján. A 12 millió költséggel épített kikötőt 1886. évben adták át a forgalomnak, mely 150.000 í-ról, 1910. évre 2 60 millió tonnára emelkedett, úgy hogy a kikötő és berendezése nemcsak elégtelen lett, hanem a kor' kívánalmainak sem felelt már meg. Mindezen hiányokon sietiek új kikötő építésével segíteni, melynél a forgalom további növekedésével is számoltak. Költségelőirányzat 74 millió márka. A tervbe vett öt medencze közül kettő már kiépült. Strassburg városnak 1892. évig nem volt rajnai kikötője, forgalma mindössze 11.500 t volt, daczára annak, hogy a hajók szabályozás előtt is felmehettek a Rajnán Strassburgig. Kiépítették a megfelelően berendezett kikötőt és a forgalom 1900. évben már 317.000 t-i tett ki, úgy hogy a berendezés elégtelen lett, miért is a kikötőt kibővítették s a forgalom már 1907. évre 1,160.000 tonnára emelkedett. Strassburg Rajna-forgalmával kapcsolatban meg kell emlékeznünk Mannheimforgalmáról is, mert a strassburgi forgalomfejlődés részben a mannheimi Rajnaforgalom rovására történik. A mannheim—strassburgi Rajna-szakasz szabályozásával a rajnai nagy hajózás felső végpontja mindinkább Strassburg és Kehi városokhoz helyeződik át, minek természetszerű következménye lett volna Mannheim város vízi forgalma további fejlődésének megakadása, sőt várni lehetett a forgalom csökkenését is. Ezen körülménynyel Mannheim város idejekorán számolt s hogy annak elejét vegye, rövid pár év alatt nagy arányú ipari kikötőt létesített, számolva azzal, hogy ha gondoskodik az ipar részére hajózó vízmenti megfelelő területekről, nagy és sokoldalú ipar keletkezését mozdítja elő, miáltal míg egyrészről sok nyersterményre lesz szükség, másrészt annál nagyobb lesz az elszállítás az idegen fogyasztó vidékek felé és ezen módon a város vízi forgalmát minden eshetőséggel szemben biztosítja. Mannheim város ezen számítását a legteljesebb siker koronázta, úgy hogy