Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

17 helyzetben levő műszerrel végezhető. Az első esetben a műszert egy rúd végére erősítetten, vagy a fiiggélybe állított rúdon vezetve ; az utóbbi esetben ingára szerelten sülyesztjiik. Minden esetben kimutatható, hogy a műszer saját sebessége amellyel mérés közben sülyed, újabb hibákat'okoz. 1. A függélyelemek pillanatnyi és nem egyidejű megfigyelése miatt nem tudjuk a mérés eredményeként adódó értéket, a víz folyássebességére adott definicziónkkal értelmezni, miért is az minden pozitivitást nélkülöző labilis érték. Amint valamely szelvénypontban a lüktető áramlás egy-egy pillanatnyi fázisát nem tekinthetjük a vízfolyás sebességének, annál kevésbbé a nem egyidejű fázisok sorozatának átlagját a függély középsebességének. Hogy ennek a körülménynek minő hatása van a mérési eredményekre, azt csak az egész függélyre kiterjedő egyidejű pontonkénti sebességmérés grafikonjainak, a sülyesztés idejét ábrázoló vonallal való egybevetéséből lehetne megállapítani. Ez idő szerint azonban ilyen kísérleti eredményekkel nem rendelkezünk. 2. Hiba származik a vitorlára ható passiv hidrodinamikai nyomásból, amely a stabilizált műszer esetében mindig negativ értelmű, a forgási sebességet késleltető; míg az inga esetében a súlyra ható aktiv és passzív víznyomástól függően előjelre változik. E hiba értékelése végett foglalkozzunk előbb az egyszerűbb esettel, a stabi, lizált műszerrel való integrál méréssel és tegyük fel, hogy a vitorlatengelye párhuzamos a V sebességű vízfolyás irányával, amelyre normális irányban sülyesztjük vagy emeljük a műszert. Azt a sebességet, amellyel e kétféle művelet történik, a továbbiakban következetesen műszersebességnek fogjuk nevezni és q, ületve c

2-vel jelöljük. Ezt a műszersebességet a bemérésnél követett analógia alapján helyettesítsük a neki megfelelő és az álló műszert támadó vízáramlással. Ha továbbá а с és V sebességeket eredőjükkel helyettesítjük visszavezettüka kérdést, az előzményekben már tárgyalt, a nyomás irányára szög alatt álló vitorlatengely esetére. Azt a szöget, amelyet a \/

r eredősebesség a vitorlatengellyel bezár, megQ állapíthatjuk <p = arc. tang. — viszonyból. Ha 9 t ismerjük, akkor a már ismert Ex —

о és = у egyenesekkel könnyen meghatározhatjuk a mérési eredményeknek a műszer sebességből származó hibáját Д \/

c-t Ha ugyanis a megfelelő = <

P egyenesen megkeressük a \/

r sebességnek a helyét, akkor annak függélyesén, de az E% — 0 egyenesen leolvashatjuk a rendes eljárással adódó mérési eredményt \J'-t és V —V' = A V c-vel, a mérési eredmény hibájával. Világos, hogy с növelésével nő <p és ezzel Д \J

C, tehát csökkenő \J' mérési eredményeket kapunk. Továbbá nem szorul bizonyításra az, hogy stabilizált műszer esetében a = c

3 sebességgel végrehajtott ellentétes irányú mérési műveletek azonos eredményeket adnak. Miután nálunk stabilizált műszerrel nem szoktak dolgozni, а с és V' közti összefüggést, csak a határesetekkel jellemezzük. A nagy emelkedésű vitorlánál már c

x = с, = V tang. 4-0° — 0-84 V érté2