Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

J6 Különben, hogy a Cardan-féle felfüggesztést illető vélemény mennyire nem helyt álló, még a IV. ábra c, c

x és d, d

1

5 grafikonjaival igazolhatjuk. Ezek egy később ismertetendő új (L. XXIII

a, ábrát) szerkezetű és Cardan-féle felfüggesztéssel ellátott sebességmérővel végzett kísérletek eredményeit foglalják magukban és közvetlenül összehasonlíthatók az előzőkben tárgyalt, Cardan-rendszer nélküli műszerrel nyert a, a

x b, b

(III. ábra) grafikonokkal, mert valamennyi a mederszelvény egyazon pontjára vonatkoznak és közel egyidejű megfigyelések eredményei. Mindenekelőtt feltűnik az új műszerrel elért nagyobb fordulatszám, ami a tökéletesített konstrukczióval elért nagyobb érzékenységből származik ; hogy bár Cardan-féle felfüggesztéssel állunk szemben, mégis az indexes grafikonok ordinátái állandóan kisebbek az indexnélkülieknél, annak jeléül hogy a 10 czm átméretű csőhöz közeleső vitorla forgása a duzzasztás miatt állandóan késleltetést szenved ; végül megállapíthatjuk itt is a műszer stabil felerősítése esetében a fordulatok, növekedő í-vel a forgásátlagok konvergálását és csak az inga esetében ez átlagok labilitását. Mindezek a jelenségek nem juthatnának ennyire jellegzetesen kifejezésre, ha a Cardan-féle felfüggesztés jelentékeny zavarokat okozhatna. Visszatérve а XII. ábra grafikonjaira, azok behatóbb vizsgálódásánál a részletekben természetszerűen rendszertelenségeket tapasztalhatunk, a minek okát elsősorban az ingában, a szigorúan egyidejű megfigyelések hiányában, de a stabil felerősítés esetében is. legtöbbször a túlrövid észlelési időben találjuk. Csak úgy nyerhetünk a tudományos czélokra is alkalmas sebességmérő módszert, ha e rendszertelenségeket okozó tényezőket legalább egy-egy fiiggélyen belől kiküszöböljük. Előbb foglalkozzunk a vízsebességmérés integráló módszerével. A sebességmérés integráló módszerének jellemzése, különös tekintettel az inga módszerrel való integráló mérésre. Eredetileg e módszerrel a függélynek csak középsebességére törekedtek és a gyorsmérésben volna a főelőnye, mert az egész függély bemérése alig kerül a pontonkénti függélymérés egyetlen műszerállásának időtartamánál több időbe. A függély bemérése úgy történik, hogy egy alkalmas leeresz.tővel a műszert egyenletes sebességgel, a víz szintjéről — egy elengedhetetlen szerkezeti magasságtól eltekintve — a fenékre sülyesztjük. Sülyedés közben a vitorla, a függélyben változó behatások folytán bizonyos szögsebességgel forog. Eredetileg a fordulatok számát, a műszerre szerelt számláló készülékről olvasták le, amelyet a sülyesztés megkezdése pillanatában bekapcsoltak és amely a fenéktapintón lévő szerkezettel, a mederfenékre érkezés pillanatában, automatikusan kikapcsolódott. A fordulatok leolvasása természetesen csak a műszer kiemelése után volt lehető. Az így nyert számot a sülyedés időtartamával elosztva, adta a teljes szondamélységnek, a műszerrel befutott darabjára érvényes fordulatok átlagját és a vitorlaforgás egyenletéből, az ehhez tartozó sebességet. Ebből, a csonka függélynek mintegy középsebességéből, következtettek az egész függély középsebességére, előbb gyakorlati koefficziensekkel való korrekczió útján, majd a csonka függély másodperczeinek és vitorlafordulatainak a grafikonjaiból, a fenékig való meghosszabbítással. Az integráló mérés is, mint a pontonkénti függélymérés, stabilis és labilis