Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

118 nyílású gát tábláinak eltávolítására kellett volna tehát 041.90.12' = 7-4 óra, ha pedig egyidőben két munkáscsoport dolgozik 2 emelőgéppel, 3'7 óra, míg 163 vízállás 2-8 óra alatt állott be. Ha pedig megelégszünk azzal, hogy a táblák kiszedésére és az állványok lefektetésére szükséges idő együttesen tekintessék, akkor egy munkáscsoporttal 7-4 -f- 5 = 12-4, két munkáscsoporttal pedig 3'7 -}- Ъ = 8'7 óra lett volna szükséges, amivel szemben 14-7 óra állott volna rendelkezésre. Ebből azt â következtetést lehetne levonni, hogy két emelőgép egyidejű működtetése esetén még az itteni vízjárás mellett is lefektethető állványok között táblákkal elzárható gátat lehetne alkalmazni, ha lemondunk arról, hogy a táblák már a 163 vízállás eléréséig ki legyenek szedve. Ez különösen a kezelő járda esetleges magasabbra helyezése mellett még mérlegelhető volna, ha a Víz nem volna Sredickón olyan gyakran és olyan hirtelen változó, amidőn a kezeléshez jelentékeny segéderőt (10—12 embert) előre kellene fogadni, ami csak úgy volna lehetséges, ha a hirtelen áradás annyira előre volna jelezhető, hogy az áradás kezdetéig a segéderő a helyszínre ki is lenne állítható. Ez azonban bizonytalan, mert a víz, mint alább látni fogjuk, különösen a közeli Dobra és Korana völgyeiből oly gyorsan érkezik le Sredickóra, hogy a mellékvölgyekben felállítható vízmércze állomások jelzései már alig érkezhetnek kellő időben. Billenő táblák. Ezen bizonytalanság miatt oly szerkezetet kell választanunk, mely a rendes 2—3 emberből álló személyzettel is megengedi a gát gyors kinyitását és itt a fentemlített, de drágának véleményezett szerkezetek előtt még a Chanoine-rendszerű billenő táblás gátakat kell mérlegelnünk, mert ilyen táblák gátainak felbillentése rendszerint fm-ként csak 3 perczet, sőt De Mas szerint a 103-60 m hosszú de la Mulatiére-gátnál egy kezelő hídon alkalmazott kis gőzcsörlő segítségével a felbillentés és lefektetés 4

1/

3 órát, vagyis fm-ként 2-6 perczet, míg az állványok közötti táblák kiemelése és eltávolítása 12'-et igényel. A biztonságot nemcsak ezen rövidebb idő emeli, hanem az is, hogy a kezelő hídnak magasabbra helyezése itt hátránynyal alig jár és sokkal olcsóbb, mint a táblás gátnál. A billenő táblák úgy szerkeszthetők, hogy azokat bizonyos, előre meghatározott mérvig meghaladó víz túlnyomása alatt önműködőlég felbillennek, tehát hirtelen áradás alkalmával a gát hirtelen megnyílhat. Azonban ezen szerkezetet hajózó bőgőinknél még sem tarthatjuk alkalmazhatónak és pedig nemcsak azért, mert a hirtelen felbillenés az alsó bögében hirtelen lezúduló árhullámot idéz elő, mely egyéb hátrányok mellett az ottan úközben levő hajókat is zavarja, hanem főleg azért, mert éjjeli áradás vagy kezelési hiba miatt beálló átbukás mellett a felbillenés akkor is megtörténhetik, midőn a folyó vízemésztése a szabad hajózásnak megfelelő vízmennyiséget még el nem éri, tehát a vízszin a felbillenés folytán a gát feletti bögében a szabad hajózási vízszin alá apadhat, aminek folyán az útban levő hajók megfenekelnének és a hajózás megakadna. Azért Pasqueau eljárása szerint olyan billenő táblákat kell alkalmaznunk, melyek egy külön, lefektethető bakokon, kellő biztonságot nyújtó magasságban nyugvó kezelő hídról csörlővel és lánczokkal egyenként felbillenthetők és ugyanonnan az állványokkal együtt lefektethetők és felállíthatók. A duzzasztott vízszin rendes szabályozása ekkor úgy történik, hogy a legkisebb víz a táblák között úgyis szükséges hézagokon át lefolyik ós további