Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

13 átlagokat, Jeolvasuk és az ezeknek megfelelő Va, Vai és Vc, Voi sebességeket az L* » egyenesről meghatározzuk, akkor a V»-Vai=AV» és Vc-Vci=AVc, adják azokat a hibakorrekcziókat, amelyekkel az ingára szerelt sebességmérővel nyert eredmények javítandók volnának. Ha e kísérleti útqn nyert korrekcziókat összehasonlítjuk azokkal, amelyeket a VII. ábra Ел о egyenesével és az $j

8-as inga sebességi görbéjével úgy lehet megállapítani, hogy az n

t

l és n

c, függőlegesekben leolvasható két-két ordináta különbségét Л V'a és Д V'c -t képezzük: akkor Д V'» < Л Va és Д V'c < Д Vc kell,, hogy legyen, mert az ingára vonatkoztatott sebességi görbe szerkesztésénél elhanyagoltuk azokat a zavaró tényezőket, amelyek pedig a valóságban éreztetik hatásukat. Ez utóbbi megállapításunk helyességét a kísérleti eredményeink T szakaszán található ordináták legkisebb különbözeteire is tudjuk beigazolni. Ugyanis a 7=108" függőlegesben van az а, а

д grafikon n, — n

í

t =Д п

л mn

i. = 0.065 ford./sec., melynek_ az E

a о szerint megfelel Д\/

а = 3-5 cm sebesség. Ugyanígy a c, c

1 grafikon T— 140" függőlegesében nyerjük Д n

c ml

n. = 0Ю6 ford./sec.-ot, melynek megfelel Д Vc = 3'0 cm. Az fi o egyenes ós az S

i

s sebességi görbe ordináta különbsége pedig az n

ai helyen, Д V'a = 1 "5 cm; az n

c

í helyen pedig Д V'c = cm azaz Д V'a <Д V« -nál és Д V'e <Д Vc-nél. Miután számos ily irányú kísérlet, a véletlen esélyei szerint ugyan változó értékkel, de állandóan egy értelmű eredményre vezetett, beigazoltnak tekintjük azt az előrebocsájtott megjegyzésünket, hogy az ingarendszer alap hibaforrásából eredő és számítható hibák jellemzésére szerkesztett sebességi görbe, az elhanyagolt tényezők pozitiv értelmű hibajárulékjaival csökkentett eredményeket szolgáltat; de így is a rendszer pontosságának az értékelésére tájékoztató adatokat nyerünk, mert minden esetben kimutatható, hogy tisztán e hibákra tekintettel,, mely határon túl terheltetnek mérési eredményeink, már meg nem tűrhető hibával. Ezek után rátérhetünk e rendszer tökéletesítését jelentő módosításunk ismertetésére. A javitott ingamódszerrel való pontonkénti függélymérés. Ugyanis nem jár nehézséggel a hibaforrások tanulmányozása után, a sebességmérőnek azt a konstrukczióját megjelölni, amelytől a hibák egy részének a kiküszöbölését, más részének a lehető redukczióját várhatjuk. A feladat a sebességmérőnek olyan módosítását követeli, amely függetleníti a vitorla-tengely állását áz ingakötél görbéjétől, ahol az ingasúly ellenálló felülete nem váltözik a nyomás nagyságával és lehetően kiküszöbölődik az ingaszár rezgésének a vitorla-tengelyre való kedvezőtlen hatása. Azt a jellegzetes hibát, amely a lengéssel jár természetesen, a súly nagyságával és kedvezőbb alakjával csak mérsékelni lehet. А X, X

a, X

b

> X

c ábrában adjuk e követelményeket kielégítő műszernek a képét. Lényegében három tagból tevődik össze, úgymint egy csapra illeszthető, tulajdonképeni sebességmérőből, az ingasúlyt képviselő törzsből és a kormánylapátokat magában foglaló uszályból. Hogy a sebességmérő vitorla tengelye mindenkor a nyomás irányába beállhasson, a műszert egy fekvő és egy álló tengelylyel és az ezek körüli forgást biztosító, horizontális és vertikális kormány- . lapáttal láttuk el. A törzsbe, de az egész műszer súlypontjának helyén, van beágyazva a fekvőtengely golyós csapágya. A fekvőtengelyre normálisan ékelt kar,, alkotja az álló tengelyt. Ez egy vízszintes korongban végződik, amelylyel a ten-