Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

3 középértékkel mérik, az egyes esetek szokatlanságát az eltérések nagyságával határozzák meg. A középértéket azonban még tíz, húsz év adataiból sem határozhatjuk meg biztosan.. A tízéves, sőt a húszéves átlagok is, amint azokat száraz, vagy nedves cziklusból számítjuk, egymástól lényegesen eltérnek. Legalább 35—40 évnek adatait kell összefoglalnunk, lia pedig annyi egymás után következő évről nincsen adatunk, tíz-, húszéves átlagok számításánál ügyelnünk kell arra, hogy olyan sorozatot válasszunk; a melynek fele nedves, másik fele száraz volt. Ha a közel fekvő helyek csapadékait összehasonlítjuk, az egyes adatok között nagy eltéréseket találunk, de már a hosszabb időszakból számított átlagok és pedig nemcsak az évi, de a havonkinti átlagok között sincsen nagy különbség. A mint Fournier szabálya megállapítja: két közelfekvő csapadékmérő-állomás adatai között a viszony körülbelül állandó. Ennek alapján, ha valamely helyen a megfigyelési adatok hiányosak, a hézagokat pótolhatjuk. Sajnos Fournier szabályára sok esetben szükségünk van, mert a múltból eredő feljegyzéseink hiányosak. Nálunk az időjárást Budán az egyetem csillagvizsgálóján 1782 év óta kezdték megfigyelni. A meteorologiai és földmágnességi intézet 1870-ben kezdte meg működését. A csapadékmérő-állomásokat a Tisza és mellékfolyói völgyében 1888-ban szervezték. Ilyen állomás hazánkban 1888-ban csak 234 volt, ebből a Körösök és a Berettyó alsó vízgyűjtőjére 7, a hegyvidékére pedig 3 (Nagyvárad, Rév, Menyháza) esett. A folyók mentén már több vízmérczénk volt, de a vízállások rendszeres leolvasása tulajdonképen 1876. évben kezdődött, az árvízjelző szolgálatot pedig 1888-ban szervezték. A vízmérczék adatait 1876 óta, a csapadékmérő-állomások adatait 1894. év óta teszik közzé. A megfigyelési adatok olyan szárazabb cziklusra vonatkoznak, a melynek csak az elején (1894—1898) és a végén (1911—1916) voltak nagyobb lecsapódások. Különösen kezdetben a hegyvidéken igen kevés volt a csapadékmérő-állomás. Hann már évekkel ezelőtt (Meteorolog. Zeitschrift 1890) felhívta a meteorologusok figyelmét arra, hogy a síkföldi helyek évi csapadéka az országban leesett csapadék mennyiségéről nem ad biztos adatot, mert a hegyekben tetemesen nagyobb a csapadék (eső, hó). A meteorologiai állomások fejlesztése a magasabb helyek .bevonásával rendszerint meglepetéseket szerez, mert sokszor eddig nem sejlett nagy csapadékokról számol be. Az 1913. évi juliusi, az 1915. évi márcziusi és áprilisi nagy lecsapódásokról mi sem kaptunk volna tiszta képet, ha csak a síkföldi csapadékmérő-állomások adatait nézzük, ha a Sebes Körös vízgyűjtőjén a Lupuluj-völgyben és a Fehér Körös vízgyűjtőjén Gainán a rendkívüli nagy lecsapódások nagyságát fel nem jegyezték volna. .Ma már a Körösök és a Berettyó vízgyűjtőjén 120 csapadékmérő-állomás van. Még több (159) volt néhány évvel ezelőtt (1912—1913), a midőn a völgyzárók kérdését tanúim inyozni kezdték. Ezeknek az állomásoknak adatai igazolják, hogy a Körösök és a Berettyó vízgyűjtőjére is érvényes Belgrand szabálya: hogy valamely helyen a csapadék mennyisége a tengerszintje fölötti magassággal egyenes, a tengertől mért távolsággal fordított arányban van. A megfigyelések és feljegyzések sokszorosan igazolták Cézanne Ernő sza-