Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

47 A Fekete és a Fehér Körösnek, sőt magának a Kettős Körösnek hullámtérköze aránylag szűk és így a tározott víztömeg aránylag csekély. A vízrajzi osztály 1888-ban megállapította, hogy a Körösökön Kisjenőnél, Nagyzeréndnél és K.-Szakálnál és a Berettyón B.-Újfalunál elfolyó maximális vízmennyiségnek Gyománál az első árhullámnál 64%, a második árhullámnál 72%, a harmadik árhullámnál 85%-a vonúl le a Hármas Körösön. A megfogyatkozás tehát, különösen, ha az előző árhullámok megtöltik a folyómedrét és hullámterét, igen csekély. A vízrajzi osztály rámutatott arra is, hogy abbau a kivételes esetben, ha az előző árhullámok igen nagyok voltak, a második és harmadik kisebb árhullámnál a hullámtérről visszahúzódó tekintélyes^ víztömegek a lefolyó vízmenynyiségét annyira megnövelhetik, hogy ez a felső szakaszon megmért második, vagy harmadik árhullám maximális vízhozamát is meghaladhatja. Ez egészen kivételes eset és az árvédekezés szempontjából nem olyan nagy jelentőségű, mint a nagy árhullámok vízmennyiségének csökkenése. A vízrajzi osztály fentebbi meghatározása szerint a legnagyobb vízállásoknál az egyes Körösökön a Berettyón lefolyó víz maximális mennyisége 1765 m

3, ennek 85%, tehát 1500 m

3. A 85% arányszám leginkább kisebb árhullámoknál fordulhat elő, a legnagyobb árhullámnál 75%-nak vehetjük, azonban számítanunk kell arra is, hogy az egyes folyókba a felső szakaszon beömlő vizek az újabb és újabb bevezetésekkel szaporodni fognak és a mint fentebb megállapítottam, a 2000 m

3-t is elérhetik. Ha ennek a vízmennyiségnek tározás következtében csak egynegyeiirésze marad vissza, úgy a Hármas Körösön lefolyó vízmennyiség az 1500 m-t elérheti. A Hármas Körös szabályozásánál a másodperczenkint lefolyó maximális vízmennyiséget 1100 m

3-nek vették fel, az utóbbi év tapasztalati adatai alapján számolnunk kell arra, hogy a Körösnek ennél többet kell levezetnie. Az árvízsziii emelkedése. Szabályozás előtt az árvíz az árterületen széjjel terült, elpárolgás és elszivárgás következtében is a hosszabb lefolyási idő alatt jobban megfogyatkozott, mint napjainkban. Ma folyóink átvágásokkal kiegyenesített medreikben és gátak közé fogott szűk hullámtereiken az árvizet gyorsan levezetik a kis esésű alsó szakaszra, a hol az árvíz jelentékeny magasságra emelkedik. A nagyvizekre vonatkozó kimutatásból láthatjuk, hogy az árvíz^zíne az 1855-ik évihez mérten emelkedett és pedig a Fehér Körösön, Kisjenőnél 153 cm-rel, a Sebes Körösön Körösszakálnál 164 cm-rel, Körösladánynál 200 cm-rel, a Fekete Körösön Nagyzeréndnél 278 cm-rel, a Kettős Körösön Békésnél 330 cm-rel. a Hármas Körösön Gyománál 156 cm-rêl, Kunszentmártonnál 163 cm-rel, a Berettyón Pocsajnál 37 cm-rel, B.-Újfalunál 41 cm-rel, Szeghalomnál 173 cm-rel. A fentebbi összehasonlításnál azonban a Berettyón nem vettük figyelembe a jégtorlódásos 1888-iki árvizet, a melynek vízszínemelkedSse jóval nagyobb. Legnagyobb az árvízszínemelkedés Békésen és Nagyzerénden, a hol a hullámterek aránylag szűkek, már kisebb Gyománál, a hol hullámtér szélessége megfelelő, legkisebb a Berettyó középső és felső szakaszán. A vízszínemelkedéseket, a mint Kvassay «A szabályozások hatása a folyók vízjárására Magyarországon» czímű művében megállapítja, majdnem tisztán a töltésekkel való összeszorításnak tudhatjuk be. A legutóbb észlelt vízszínemelkedésnél azonban kimutatható, hogy ebben része volt rendkívüli nagy csapadékon