Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

48 felül az árhullámok kedvezőtlen találkozásának is. A szabályozás előtti árvízokozó csapadékokat nem ismerjük ugyan, de nem valószínű, hogy ezek meghaladták volna a legutóbbi eddig nem észlelt csapadékok nagyságát. Kétségtelen, hogy az árvizeknek emelkedése következtében ma már az árvíz olyan területeket is fenyeget, a melyek ez előtt az elárasztás vesaélyének nem voltak kitéve. Az árvízszín sülyedése. A szabályozás következtében helyenkint az árvíz szintje sülyedt. Ezt a jelenséget azonban csakis a szabályozott folyók felső szakaszain és az ehhez csatlakozó részeken észlelhetjük. Az árvíz színe sülyedt és pedig 1879 óta Talpason 131 cm-rel, Tenkén 83 cm-rel, Borosjenőn 35 cm-rel és Nagyváradon 197 cm-rel. A Fekete Körös talpas-tenkei, a Fehér Körös borosjenő-bokszegi, a Sebes Körös köröstarján-nagyváradi szakaszán mind ritkábbak azok az árvizek, a melyek a magaslati töltéseknek lábait elérik és a hullámteret elborítják. Feketetót község belsőségeit hajdan az árvíz elárasztotta, ma a község árvízmentes magaslaton fekszik. A Sebes Körös Nagyvárad alatt hajdan a Kis Köröst táplálta, ma a folyó árvizei is igen ritkán érnek fel az elágazó ér fenékszintjéig. A Fehér Körös árvizei Bokszegen felül Repszeg községnél hajdan még a Tőzbe is átcsaptak. Ma már az átfolyás megszűnt, úgyhogy az 1894. évben megalakult felső fehérkörösi társulat már Bokszeg és Repszeg között a töltést sem készítette el. A Körösök felső szakaszain, a társulatok műszaki ártérfejlesztéssel (az újabbi nagy vízállások kivetítésével) még azokat a területeket sem tudták bevonni, amelyek régebben a társulatok kötelékéhez tartoztak. A Körösök felső szakaszain ahol az esés igen jelentékeny, a malmok eltávolítása és főként a kanyarok átvágása után a meder nagy arányokban bővült és mélyült. A változás legnagyobb mértékű volt a szabályozás kezdetén közvetetlenül a lefolyási akadályok eltávolítása után. Napjainkban a változások már kisebb mértékűek, de egyes szakaszokon a meder még egyre mélyül, mert ma a gátak közé szorított víznek eleven ereje nagyobb. A szabályozás kezdetéről igen kevés adatunk van, ugyanazért nemcsak a meder, de a vízszin-változásokat is csak 1876 óta vehetjük számba, amikor a a vízállások pontos feljegyzése megkezdődött. Kezdetben a vízállásokat naponkint csak egyszer jegyezték fel, 1888 óta azonban napjában kétszer, sőt nagyobb árvizeknél két óránként. Igen sok esetben a régi. feljegyzések hiányosak, így a Berettyó jeges árvize 1888-ban igen sok vízmérczét elsodort. A Fekete Körös 1888-ban elvitte a talpasi mérczét úgy, hogy itt tetőzés idején a vízállást le sem olvashatták, mert a vízmérczét nem pótolták azonnal. Magát a víz lefolyását 1889 óta tekinthetjük rendszeresnek, mert előző években még az árvíz a gátakat átszakította, helyenként a természetes magaslatokon és a gátakon is átcsapott és így az árvíz tömegének egyrésze ngm a mederben, hanem a mentesített árterületen folyt le. A gátszakadások vízszint sülyesztö hatása. A Körösökön és a Berettyón, ha a felső vagy középső szakaszon a gátak átszakadtak (1879., 1881., 1887., 1888. /években), nemcsak a gátszakadás helyén sülyedt le az árvízszine, de az alsó