Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

46 nének le a torkolathoz. Ez azonban az legritkább eset, mert a nagyobb esésű folyók árhullámához képest a kisebb esésű folyók árhulláma rendszerint megkésik. Ha tározás nem volna, a töltésekkel összeszorított folyóinkon az árvizek úgyszólván beláthatlan magasságra emelkednének, ezért nevezte Belgrand a tározást a természet gondviselésszerű előrelátásának. A legtermészetesebb víztárolók volnának a hegyek között fekvő tavak, a melyek ha elég nagyok, az áradások hevességét teljesen megtörik. A svájcziak tavaik vízlefolyásának szabályozásával Baselnél a Rajna nagyvíztömegét másodperezenkint 1000—I5OO m

3-rel csökkentették, ugyanannak kisvíztömegét 50-ről 100 m

8-rel növelték. De nemcsak a tavak, hanem a széles hullámterek is jelentékeny víztározók, ugyanezért a Pónál és ebbe betorkolló mellékfolyóknál a töltéseket a felső szakaszon egymástól több kilométer távolságban helyezték el. Lombardini szerint legnagyobb árvízkor a Pó összes mellékfolyói 15.000 m

s vizet szállítanak, a Pó-azonban a Ticino beömlésétől lefelé a legnagyobb árvízkor sem mozgat 5150 m

8-nél többet másodperezenkint. Csehországban és Szászországban az 1890-iki árvízkor igen nagy gonddal és több helyen megmérték a lefolyó víz mennyiségét és úgy találták, hogy: Melniknél ... 41.830 km

3 vízgyűjtő területről a lefolyó víz maximuma 4470 да

3 másodperezenkint Leitmeritzen 48.290 « « « « « « « 4270 m' « Aussignál .. 49.590 « « « « « « « 4395 m» « Tetschennél 51.040 « « « « « « « 4464 ж» « Dresdennél... 52.9.90 « « « « « « « 3860 m

3 « Torgaunál ... 55.000 « « « « « « « 3600 m

3 « Magdeburgnál 55.000 « « « « « « « 3200 m

s « Melnik és Tetschen között a betorkolló mellékvízfolyások pótolták a tározás következtében megfogyatkozó víztömeget, de lejjebb Tetschen és Torgau között, a hol maga a vízgyűjtőterület keskeny és jelentékenyebb vízfolyás nem ömlik az Elbába, már a vízemésztés megfogyatkozása nagy arányú. Tíz év adataiból pedig megállapították, hogy ha az áradás nem olyan tartós, mint az 1890-iki, Prágától Melnikig 20%, Tetschenig 25%, Dresdenig 30%, Torgauig 40%-al fogy a maximalis vízmennyiség. A Berettyónál, a hol az árvíz összes tömegéhez képest a hullámtér elég széles, illetőleg annak tározó űrtartalma jelentékeny, a maximalis v-ízemésztés megfogyatkozása szintén nagy arányú. Pocsajnál (70.500 szelvény) lefolyt 1913. jul. 11-én 520 cm (nyári) vízállásnál 210 m", télinél 210 m» Berettyó-újfalunál (45.000 szelv.) 1913. jul. 12-én 416 cm « « 175 m

3, « 187 m' Sárrét felsőszélén (32.000 szelv.) 1913. júl. 12-én 376 cm' * « 160 ж», « 175 да» Darvason (Sárrét а.) 21.000 szelv.) 1913. jul. 12-én 388 cm « « 110 m», « 140 m» A Berettyó árhulláma a természetes tározás következtében lefelé haladtában jelentékenyen megcsökken. A Fekete Körösön Talpas és Nagyzerénd között 700 m

8-ről 600 m

sre 100 m

3-rel, a Fehér Körösön a harkályi híd (Csigér torkolata és Kisjenő között) 500 wi

3-ről 450 w

3-re (vagyis 50 m

J-rel) csökken az árvíz maximális vízmennyisége. A Sebes Körösnél is jelentékeny a csökkenés, különösen a sárréti szakaszon és a Berettyó betorkolása alatt,- mely utóbbi helyen a gátak egymástóli távolsága 300 m.