Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - IX. Apró közlemények

357' A mérőtartány 3 m mély. Alsó oldalán van a mérő bukógát, többi oldalait pedig támfalak határolják. A mérötartányba. amint említettük, betorkolnak a körülfutó istoly, a hordalékleeresztő cső és az árapasztó. A beérkező vizek mennyisége mindenkor megállapítható a mérő bukógáton felerősített mércze vízállásaiból. Szükség esetén a mérőtartányt ki szokták üríteni egy 80 cm átmérőjű «bujtató» segélyével, mely az alsó vízcsatorna alatt áthaladva, a mérőgáttól mintegy 100 m távolságban átadja a vizet a Weiszeritz medrének. A mérőtartányt egy helyen áthidalták a 17'5 m nyílású és 3 m pályaszélességű híddal. Ez biztosítja a közlekedést a völgyzárógát és a vízerőtelep gépháza között. A gépházban két, vízszintes tengelyű Francis-féle spirálturbina van. Mindegyik Г5 m

3 mpkénti víztömeget és 29-45 иг-es esést hasznosít s perczenkénti 600 fordulattal 459 lóerőt ad le a tengelyén. Az egyes turbinát szükség esetén tiltó segélyével ki szokták zárni az üzemből. Ilyenkor a turbina vize közvetetlenül a bádog szívócsövön át jut az alsóvíz csatornába. A turbin a-kamarában különben két szabadzúgót találunk : az egyik a beömlésnél közvetetlenül a venturiméter mögött van, a másik pedig a kamara végén. Az utóbbi a turbina elhasznált vizét a legrövidebb úton bevezeti áz alsóvíz csatornába. Az első azonban csak a vízerőtelep szünetelésekor szerepel, mikor az alsó érdekeltség által bérbe vett normál üzemvizet a tározómedenczéből a turbina vezetékeinek mellőzésével közvetetlenül levezeti a Weiszeritz medrébe. A turbinához rugalmas lemez segítségével kapcsolt generátor fejlesztőképessége 500 kilovoltampère. Egy kapcsolótáblán leadható 2X2900/4000 volt feszültségű áram. E nagyfeszültségű áraníot bevezetik a 15 km. távolságban fekvő deubeni erőtelepbe çs onnan szétosztják, az egyes községeknek, illetve gyáraknak világításra, ipari és mezőgazdasági használatra. A nagyfeszültségű áramnak kisfeszültségűvé való átalakítása csak a községi hálózatokban történik vagy a nagyobb áramfogyasztó telepeken. Az alsó érdekelteknek, mint vizbérlőknek fele követelményeivel szemben, kiváló gondot fordítottak e vízerőtelepnél a vízmérő berendezésekre, hogy folytatólagosan és megbízhatóan feltüntethessék a tároló medenczéből lebocsátott mpkénti víztömegeket. E czélra beépítették a venturimétert (5. és 6. ábra) és a parcziálmérőt (6. ábra). A venturimétert (részletes leírását lásd Zentralblatt der Bauver. 1898, évi folyamának 138. lapján) a turbinakamarában levő iizemvíz csővezetékében helyezték el és pedig úgy, hogy e csővezeték egy részét kicserélték oly átmeneti darabokkal, melyek az eredeti csövek 110 cm-es átmérőjét megszűkítik 60 cm-re. A megszűkített szelvényben előálló nyomáskülönbözetet felhasználják az átfolyó víztömeg megmérésére, melynek értékét egy készülék rajzolja fel az erőtelepen. A parcziálmérő kapcsolatos a venturi méterrel, de ettől függetlenül méri le a mpkénti víztömeget és egy elektromos írókészülék útján feljegyzi az adatokat az őrházban. Tehát a parcziálmérő tulajdonképen csak ellenőrzi a venturi méter helyes működését. A völgyzárógát feletti tározott víz nivója előreláthatóan nagy mértékben ingadozott volna: és e kilengések károsan érintették volna a tározó medencze felső végével határos, Dippoldis városához tartozó értékes birtokrészeket. E vízszín-ingadozások mérséklése czéljából a tározó medencze felső végén beépítettek 24