Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - IX. Apró közlemények

356' befogadására. Az 5. és 6. ábrából látbató, hogy a hordalékleeresztőaknában ürszűkítő téglafalak vannak a vízfelőli zárószerkezetek függélyes aknája előtt és után is. A hátsó részt 3 gyűrűből építették, melyek mindegyike 1-5 m erős és mindegyik gyűrűt ellátták 2 b cm-es vakolatréteggel és háromszor bevonták preolittal. Az l'l m átmérőjű cső zárószerkezetének teljes kinyitása 3/

4 órát vesz igénybe. A hordalékleeresztőaknán kívül, itt találjuk a völgy jobboldali lejtőjében, istolyok előrehajtásával készült, körülfutó istolyt is. Ennek hossza 200 m, nyilttérmagassága 3-4 m és tojásalakú keresztmetszetének területe 7-74 m

3 (4. és 7. ábra). A körülfutó istolyt, úgymint a hordalékleeresztőaknát rövid szakaszon szintén megszűkítették és a szelvény szűkítő falba, mely (1 térfogatrész czement, Г 5 térfogatrész trassz, 1 térfogatrész mész, 4-75 térfogatrósz homok) habarcs hozzáadásával téglából épült, három csövet helyeztek el, egyenként 110 cm-es átmérővel. Ugyanitt képezték ki a csövek zárószerkezeteinek aknáját is, mely függélyes irányban folytatódik és tetőzetét alkotja a kezelő csöriők házikója. A körülfutó istolyhoz az építés ideje alatt, egy különleges töltés terelte a vizet. E töltésben bukógátat rendeztek be, melyen keresztül a Weiszeritz jelentősebb vízhozományának egy része átbukott a hordalékleeresztő csőhöz (4. ábra). A völgyzárógát építésekor, rendes körülmények közt, a körülfutó istolyon keresztül történt a felső vízgyűjtő vizeinek levezetése. A körülfutó istoly átlagos, maximális emésztőképességét 25 m

3-ben állapították meg, mely tömeg megfelelt az építést megelőző 8 éven át megfigyelt, közepes árhullámok maximális vízhozományának. Valahányszor 25 m

3-nél nagyobb víztömeg érkezett, akkor a terelő töltés bukógátjának közvetítése útján a hordalékleeresztő csövet is igénybe vették a vízmentesítés végrehajtására. Az istolyok előrehajtásakor birós sziklarétegekre találtak majdnem mindenütt : mégis a körülfutó istoly oldalait terméskőfallal, részben betonnal, burkolták és (1 térfogatrész czement, 0'5 térfogatrész mész, 2 tórfogatrósz homok) vakolattal kisimították a vízvezetőképesség növelése czéljából. A körülfutó istolyban fekvő három vízvezető cső külön-külön elzárható, két egymás mögött levő .tolózárral (7. ábra). A zárószerkezetek kezelését a már fentemlített, 26 m mély, függélyes aknában végzik, vezetékben mozgó vasrudak és kézzel hajtott csöriők segítségével. Felemlítjük, hogy a völgyzárógát koronája közlekedő útul szolgál. E czélból az 5'5 m-es koronát falkiugrásokkal kibővítették 6-9 m-re, melyből 5-4 m-t lefoglal a kocsiút és 0-75—0-75 m.-t a kétoldali gyalogjáró. Nehogy a tározott víz ' a völgyzárógát koronáját meghágja, különösen az árvizekre való tekintetből beépítették a völgy baloldali lejtőjébe a 48 m hosszú csordulót. A csorduló két részből áll: a 36 m hosszú szilárd bukógátból, melynek tetőpontja a hasonlító sík felett 333 m magas és 2 m-rel mélyebben fekszik mint a völgyzárógát koronája. A másik része a mozgógát, melynek hossza 12 m. Ez utóbbi elzárható a szükséghez mérten, mozgatható fatáblákkal (4. ábra). A tározott víz emelkedésének legfelsőbb határa a hasonlító sík felett 333-5 m. E határnivó beálltakor, nyitott mozgógát közreműködése esetén az eddig ösmert legnagyobb, mintegy 100 m

3-es mpkénti árvíztömeg a csorduló felett, 0 5 m vastagságban átbukik az árapasztó csatornába és ott a lépcsős bukókon keresztül bejut a mérőtartányba.