Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - VI. Halmi Gyula: Újabb eljárások szennyes vizek fertőtlenítésére

331' kélyek. Ez eredmények alapján az első nagyobb klórgáz-eljárásos telep Wilmingtonban 1912-ben létesült és a klórgázelosztást szabályozó szerkezet tökéletesítése óta kitűnően működött. Nagyot lendült az új eljárás, mikor Ornstein dr. NewYorkban az eljárást átdolgozta. Míg Damhall dr. a klórgázt közvetlenül a sterilizálandó vízbe vezette bele, addig Ornstein dr. úgy járt el, bogy a szükséges gázmennyiséget kokszszal töltött keménygummihengerbe áramoltatja, amelybé felülről a vízvezetéki víz permetezik alá. Az így kapott elég tömény klórvizet elegyíti azután a sterilizálandó vízzel. Ornstein dr. szerint ily módon a klórgáz sósavat és oxigént keletkeztet (H

:

;0 Cl

a = 2 HCl -f- 0), vagy pedig alklórossav és sósav, majd ezek elbomlása után sósav és oxigén keletkezik (1. H

äO-|-Clo = HC10 + HCl; 2. НСЮ + HCl = 2

HCl -f 0). A klórgázadagolás tökéletességét és egyenletességét is igen ügyesen biztosította Ornstein, akinek munkálatai alapján 1915 októberben az Egyesült Államokban már 150 klórgáz-fertőtlenítőtelep működött, közöttük olyan óriási telep is, mint a filadelfiai, amely naponta kereken 800.000 m

8 vizet sterilizál, még pedig 100 m

s vízre 20—30 gr. klórgáz fölhasználásával és oly eredménynyel, hogy a baktériumok száma cm

3-enként 25.000-ről 10—40-re csökkenik. Klórmeszes kezelés esetén a víznek gyakran kellemetlen mellékíze van, amely a klórgázos kezelés után sohasem érezhető. A klórmész kellemetlen hatását Ъ-аиЪе és Lode a sterilizálás után nátriumszulfit, vagy sósav hozzáadásával igyekeztek ellensúlyozni. Németországban az új klórgáz-eljárást a Triton-Ges. f. Wasserreinigung und Wasserversorgung m. b. H. 1915-ben kezdte csak meghonosítani, s egyben tovább is fejlesztette, atnennyiben szennyes vizek fertőtlenítésére is alkalmazta. Persze a háború folyamán az új eljárás még nem terjedhetett el kellőképpen, jóllehet az eddig szerzett német tapasztalatok éppoly kedvezők mint Amerikában. Egy ivóvízben, melyben cm

3-enként átlag 330 baktériumot lehetett megszámlálni, 25 gr. klórnak 120 m

3 vízhez való adagolása után (l.-enként 02 mgr.) a csírák száma 6-ra, tehát 98%-kal csökkent; a vizén kellemetlen ízt nem lehetett észlelni. Az egész berendezés kis helyet kíván és könnyen kezelhető. A készülék folyós klórral töltött (egy vagy több) aczélpalaczkból áll, mely elnvelető edénynyel áll kapcsolatban. A palaczk klórgázadagoló szerkezettel van összekötve. Az adagolandó gáz mennyiségét előzetesen kísérletek útján mindig pontosan meg kell határozni. E mennyiség általában az egyes vizek természete, összetétele és baktériumtartalma szerint változó. A szükséges mennyiségű klórgázt elnyelető toronyban vízzel elnyeletve, ezt a klórvizet elegyítik a vízáramhoz. A klór sterilizáló hatása az elegyítés után alig 50 m.-nyire már érvényesül. Az új eljárás építő- és üzemköltségei sokkal csekélyebbek, mint más eljárásoknál; így pl. egy 10.000 m

3 napiteljesítményű telep építőköltsége alig 6000 márka; az üzemköltség pedig 1 m

s sterilizált vízre számítva alig 1 pfennig. Az új eljárás szennyvizek sterilizálására is alkalmas ; ezeket persze előzőleg gondosan ülepíteni kell. Minél tökéletesebb volt a mechanikai tisztítás, annál kevesebb klór szükséges a fertőtlenítéshez. A szennyvízhez adagolandó klór mennyisége függ a szennyvíz tulajdonságaitól, különösen szerves anyagtartalmától, tehát rothadóképességétől ós csíratartalmától. Amerikában már számos szennyvízfertőtlenítő berendezés működik klórgázzal. Pl. egy cm

3-enként 1-4—4'1 millió baktériumot tartalmazó szennyvíz fertőtlenítéséhez m

s-enként 15 gr. klór volt szükséges ahhoz, hogy a csíratartalmat 200-ra csökkentse. Milwaukee-ben délutánon-