Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)
4-6. füzet - VI. Halmi Gyula: Újabb eljárások szennyes vizek fertőtlenítésére
ként m s-enként 5 gr. klórral ugyanilyen eredményt értek el. Németországban mechanikailag tisztított szennyvizek fertőtlenítésére harmadfélév óta próbálták kr az új eljárást. Pl. l.-enként 200 mgr. oxigénfogyasztással bíró szennyvíz m s-enként 12 gr. klórgázzal jól fertőtleníthető volt. Más nagyobb telepek is épülőfélben vannak, s az eddigi tapasztalás azt mutatja, hogy a klórgázos fertőtlenítés a gyakorlatban igen hasznavehető eljárás a szennyvíztisztításban. Ez a tapasztalás annál becsesebb, mert eddigelé a biologiai szennyvíztisztító berendezésekhez csatolt fertőtlenítő berendezések legtöbbször nem megfelelően működtek. Különösen az teszi nagyon előnyössé az új eljárást, hogy a fertőtlenítéshez szükséges klórmennyiséget ily módon mindig a szükséghez képest szabályozhatjuk, holott pl. az eddigi klórmeszes fertőtlenítés esetén rendszerint általában 1—2%o hozzáadása, mésztej használata esetén pedig 0 5—1'0% fertőtlenítőszer keverését rendelték el, akár szükséges volt ez, akár nem. Az olyan hibátlanul működő és biztosan ható fertőtlenítő eljárás, mint a klórgázos fertőtlenítés idővel lehetővé tenné, hogy a fertőtlenítés minden csatornaszennyvízre kötelezővé tétessék. Gärtner A. az új eljárásról úgy nyilatkozik, hogy egyszerűségénél fogva a klórmeszes fertőtlenítést előreláthatólag ki fogja szorítani a gyakorlatból. Hazai viszonyaink között erre mindenesetre csak akkor lesz mód, ha iparunk olcsón fog tudni klórgázt bőségesen termelni, mert oly drága fertőtlenítő szert, amelyet legjobb esetben Ausztriából szerezhetünk be és aminő volt eddigelé nagyrészt a klórmész is, tetemes fuvarköltséggel terhelten (tekintettel az aezélpalaczkok szállításának nagy költségeireis) az általános gyakorlatban elterjedten használni aligha lehetne. A szennyesvizek fertőtlenítésére a folyós klór mellett újabban erősen terjed az eiektrolites fehérűölúgok használata is, amely igen hatásos fertőtlenítést biztosít és a többi eljárásokkal szemben jóval olcsóbb. Az eljárás nem új, de a szennyesvizek fertőtlenítésére és szagtalanítására újabban mind több helyütt alkalmazzák kitűnő gyakorlati sikerrel. Az eljárás kivitelére «chlordesodor» néven hozzák forgalomba az egyszerű és könnyen kezelhető fertőtlenítőkészüléket, melynek működéséről és általában az eljárásról Pusch H. dr., a Medizinaluntersuchungsstelle der königl. Reg. in Bromberg vezetője, a Zentralbl. f. Bakteriologie, Parasitenkunde u. Infektionskrankheiten lapjain (1908,6. füzet) kísérletei alapján részletesen' beszámolt. Ha vizes konyhasóoldaton elektromos áramot vezetünk át, végelemzetben hidrogénkiválás mellett nátriumhipoklorit keletkezik. A folyamat a következő: NaCl -f H 20 = NaCIO + H a. A nátriumhipoklorit (alklórossavas nátrium), mint a hipokloritek általában, csak kevéssé állandó vegyület, melynek törekvése oxigént leadni és ezzel heves oxidáló hatást kifejteni, miközben az oxigén kiválása után a nátriumhipoklorit ártalmatlan konyhasóvá alakul vissza. Mint fehérítőszer, a nátriumhipoklorit az iparban a klórmész mellett már régen elterjedt. A klórmész hátránya, hogy a fénynyel szemben kevéssé ellentálló és kitűnő fertőtlenítő hatása daczára is ezért a gyakorlatban nem valami könnyű a használata, mert folyton bomlik, s a fertőtlenítőoldat készítése is nehézkes. A nátriumhipoklorit használata ezzel szemben; sokkal egyszerűbb és ezért előnyösebb is. A fertőtlenítésre alkalmas hipokloritoldat készítése az erre a czélra készült elektrolizörökben történik (A. Stahl, Aue
