Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

316' telepen, ahol ezek a körülmények az aradiéval nem egyeznek vagy azzal homlok­egyenest ellenkeznek, olyan növények vagy kulturák is felvehetők a jövedelmező üzem kereteibe, amelyeknek érvényesülését a szennyvízszűrő telepeken nem alap­vető és lényegbevágó okok, hanem mellékkörülmények befolyásolják. Nem azért terjeszkedtem ki tehát megelőző leírásaim folyamán az egyes termelések sikeré­nek vagy sikertelenségének részletes megvilágítására és megokolására, hogy ezáltal általános érvényű szabályokat állapítsak meg, hanem csak azt czéloztam, hogy krónikái hűséggel írjam le és foglaljam össze ebben az egyedül álló hazai üzemben 13 év alatt szerzett tapasztalatokat, a szakemberre biz va a továbbiak­ban azt, hogy ezeket a tapasztalatokat adott alkalomkor és az adott körülmé­nyeknek megfelelő módosítással érvényesítse és felhasználja. * A termelés és a szűrés nehézségeivel kapcsolatban, illetőleg ezek magyará­zatára gyakran volt szó arról, hogy az aradi szennyvízszűrő telep talaja túlkö­tött, hideg, jóformán mészmentes agyag, mely a vizet csak igen lassan ereszti át, nagyon nehezen szárad és jó szántást alig ad. Szűrőképessége pedig évről évre hanyatlik, mert a talaj egyre kötöttebb lesz nagyrészt azáltal, hogy a szennyvíz­ben sok a só, amelynek jó része a talajban visszamaradva annak fizikai tulaj­donságait hasonlóvá teszi a szikes talajokéhoz. Közelfekvő volt tehát az a gondolat, hogy meszezéssel kiséreltessék meg a talaj fizikai tulajdonságainak megjavítása. A telepen beállított meszezési kísérle­teket 1904. év őszén kezdették meg és 1909-ig folytatták. A mész részint czu­korgyári mésziszap, részint és túlnyomóan égetett mész alakjában adatott. Az elsőből egy kat. holdra 2 waggon mésziszap került (1904), a melyet csak a szállí­tási költségek terheltek (a mezőhegyesi czukorgyár ingyen engedte át a mész­iszapot), s így egy kat. hold megtrágyázása 36 K-ba került, 50% szénsavas mésztartalom mellett 1 q, szénsavas mész alkalmazása pedig 84 fillérbe. A mész­iszap szénsavas mesze a talaj fizikai tulajdonságait szembetűnő módon megvál­toztatta: noha télen át sok vizet kaptak a megtrágyázott táblák, gyorsan szik­kadtak fel, kifogástalan, rögmentes, porhanyó munkát adtak (igen feltűnő jelenség az aradi telepen!) és évekig lazábbak is maradtak. 1 q. égetett mész alkalmazása 4 év (1906 — 1909) átlagában 4-74 K-ba kerülvén, az égetett mészszel való trágyázás nagyobb költséget rótt a telepre. Annak meg­állapítására, hogy melyik az a legkisebb mennyiség, amelynek alkalmazásától a szennyvíztelepen sikert várhatunk, rendszeres és több évre kiterjedő kísérletek végeztettek \ amelyeknek eredményéül az a tapasztalás volt nyerhető, hogy leg­alább 30 q. égetett meszet kell adni egy kat. holdra, hogy a nehezen megmun­kálható talajon érezhető legyen a hatás. 1907-ben már 4 5, 1908-ban 7, 1909-ben pedig 6 kat. hold kapott mésztrágyát és pedig nagyon észrevehető eredménynyel. Különösen szépen mutatkozott a meszezós hatása a répa kapálásánál, mert lehe­tővé tette az omlós, rögmentes munkát, ami egyébként a telepen nem, vagy alig volt elérhető. * » A telepen űzött mezőgazdasági termelés leírását kiegészíti egy, a telep egész területének nyári (a tenyészidő alatti) kihasználását szemléltető kimutatás­» L. Kisérletttgyi Közlemények X., XI., XII. és XIII. kötetek.

Next

/
Thumbnails
Contents