Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

294' Ez a megállapítás ugyan látszólagos ellentétben áll azzal a fentebb említett kijelentéssel, amely szerint a szennyvíz elhelyezése a telepen annak nagy menynyísége miatt erős gondot okoz ; azonban tekintetbe veendő az, hogy az aradi telep, illetve a növényzet vízéhsége csak aránylag rövid időszakra — főleg a nyári hónapokra — és ez esetben is csak. akkor nyilvánul meg végzetesen, ha a csapadék mennyisége és eloszlása nem megfelelő és így a vízszükséglet részben vagy egészben való fedezésére nem képes. Egyszerű kifejezéssel élve, nyári ' szárazságban nem lehet eléggé győzni vízzel a mesterségesen meghajtott növényzetet, egyébként pedig még ebben az időszakban is maradhat felesleges víz, amelynek elhelyezéséről gondoskodni kell. Erre szolgálnak nyáron át az ú. n. tartalékmedenczék, illetőleg az olyan táblák, melyekre a fölösleges víz felváltva rávezettetik és amelyeken az illető évben növénytermelés vagy egyáltalában nem, vagy csak korlátoltan űzhető. A tartalékmedenczék száma a vegetáczió alatt lehullott csapadék mennyiségével fordított arányban áll s amint azt a telep területének kihasználásáról összeállított táblázat mutatja, nagyon változó, az 1901—1913. évsorozat vége felé azonban nő, következményeként egyrészt a nedvesebb évek beköszöntésének, másrészt ama körülménynek, hogy a város által termelt szennyvíz évről-évre annyira szaporodott, hogy annak elhelyezése ós megszűrése a 36 holdas telepen egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, amiért a telep területét utólag újból lényegesen meg kellett nagyobbítani. Látható tehát, hogy igen sok körülmény emel gátat az elé, hogy a szennyvizszürö telep növénytermelése bármiféle sablon szerint szervéztessék meg. A klimatikus viszonyok, a talaj minősége, a telep nagysága, a szennyvíz mennyisége és összetétele, az értékesítési viszonyok, a rendelkezésre álló munkaerő, felszerelés, forgó tőke stb. minden egyes telepen más és más üzemet teremthet. Minden telep tehát új problémák elé állít, kell, hogy minden új telep létesítésénél újból kezdetét vegye a kísérletezés az' illető telep leghelyesebb üzemének megállapítására. Altalánosságban azonban a szennyvíztelepek növényzetét a következő sajátságok jellemzik, amelyek az odavaló növények kiválasztására nézve tájékoztatást adhatnak : 1. A szennyvíztelepen a növényzet buján fejlődik. 2. A buja fejlődéssel együtt jár a tenyészidő meghosszabbodása, a termések minőségének hanyatlása úgy, hogy egyrészt a szennyvíztelepen korán érő terményeket előállítani nem lehet, másrészt oly növények termelésére sem alkalmas a talaj nagy nitrogéntartalma miatt, melyeknél a minőségre dolgozunk (pl.: a sörárpa). 3. A talaj nagy nitrogéntartalma kedvez a levélzet és szár buja fejlődésének, de hátrányosan hat a szemképződésre. 4. A szennyvíztelepen termő növényeket nagyságukon kívül nagy víztartalmuk, kevésbbé jó minőségük és késői beéredésük jellemzi. * A szennyvíztelep növénytermelésének szervezésénél követendő általános szempontokat vázolva most már az alábbiakban részletesen rátérek a növénytermelési kísérleti állomás kutatásainak, illetőleg az általa az aradi telepen szervezett növénytermelés eredményeinek összefoglaló leírására, nem adva mást ebben, mint a telep 13 évi gazdasági üzemstatisztikáját. Ennek során foglalkozom első