Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

351 a szennyvízzel szemben, megállapítani azokat a növényeket, amelyek termelése a szennyvíztelepen figyelembe jöhet, tanulmányozni továbbá azt, hogy ezek milyen kezelést, művelést és öntözést igényelnek ; másodsorban pedig az így nyert tapasztalatok alapján összeegyeztetni a gazdasági üzemet a jövedelmezőséggel, mely utóbbi szempont a szennyvíztisztítás költségeinek csökkentése miatt a szennyvízszűrő telepek üzemében szintén figyelembe veendő tényező. A szennyvíznek gazdasági felhasználását illetőleg tehát az aradi telepre is el kellett fogadni a még manapság is érvényben álló Müller-íéie axiómát : «Nem arról van szó, hogy mily növényeket lehet a szennyvízzel trágyázva, és pedig vagy csak a szennyyíz által, vagy azonkívül más ásványi trágyákat adagolva, teljes fejlődésre hozni, hanem azon fordul meg a dolog, hogy mily növények bírják a természetnyujtotta talaj-, fekvés- és kiterjedés, valamint az éghajlati viszonyok mellett a piaczi konjunktúrák, a rendelkezésre álló munkaerő, valamint a meglevő alap- és üzemtőke mellett a legnagyobb tiszta jövedelmet szolgáltatni és ezáltal a szennyvízszűrés költségeit legjobban redukálni, ha nem is birják a szennyvízben adott tápanyagokat gazdasági vagy kertészeti értelemben, kihasználni.» A szennyvízszűrőtelepeken folytatandó növénytermesztés egész különleges gazdasági üzem azért is, mert a szennyvízzel öntözött telep növényzetét nem szabad azzal a mértékkel mérni, mint a nem öntözött szántóföldeket, amely nagy mértékben képes a szárazsághoz alkalmazkodni, a talajvízzel nagyon takarékosan bánik, aránylag kevés vízzel építi fel a testét. A szennyvíztelep növényzete a talajban lévő sok nitrogén és víz következtében túlságos buján fejlődik, nem takarékoskodik a vízzel és tápanyaggal. Az ilyen meghajtott növényzet érzi meg legelőször a szárazságot, amely már nagy tömege miatt is csak sok nyári nedvességgel élhet meg. Míg a szántóföldi növényzet annyira képes a viszonyokhoz alkalmazkodni, hogy rendkívüli szélsőségektől eltekintve kellő téli csapadék és talajmívelés mellett a nyári csapadéktól nem annyira az élete, hanem csak termésének nagysága függ, addig a szennyvíztelep növényzete csakis akkor és él meg és terem egyáltalán, ha nyáron át is sok nedvességhez jut. A nyári szárazságot a szántóföldön is a legbujább növényzet szokta leghamarább megérezni és az pusztul el legelőbb, lia a szárazság rendkívüli hosszú tartamával csapásszerűvé válik; a szennyvíztelep növényzete pedig sokkalta bujább, mint a legtermékenyebb szántóföldé, uagyon természetes tehát, hogy már a rendes szárazsággal járó nyárban sem elégszik meg az esővel, hanem öntözést is kiván a megélhetésre. A szárazsággal szemben való viselkedésben a szántóföldi és szennyvíztelepi növényzet közt tehát nagy a különbség. Mikor a szántóföldön még nyoma sincs a szárazság hatásának, akkor a telepen a növényzet már kezd lankadni, fonnyadni és csakhamar száradni, mert a gyökérzet javarésze csak a talaj legfelsőbb rétegében húzódik meg. Míg a szántóföldi növény gyökérzetének jó része messze lemegy a víz ós táplálék után az altalajba, addig a szennyvíztelep növényzetének gyökere javarészt a talaj felső rétegében terül el, mert itt is megtalálja bőven a neki szükséges vizet és a táplálékot. Könnyen érthető tehát, hogy a sekélyen gyökerező, de másrészt meghajtott, buja növényzetet nyáron alig lehet vízzel a szárazság ellen megvédeni. A nyári öntözés tehát a szennyvíztelepeken a termések biztosítása végett nagy fontosságú s a szennyvíztelep nyári üzeme kontinentális klima alatt rendszerint erős küzdelem a szárazsággal szemben. 23