Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

292' elárasztás a beiszapolódás miatt ártalmára volna, akkor az illető tábla nem lesz elárasztva, hanem csak áztatás alá kerül az elosztóknak vízzel való telítése által. A sima elárasztás és az áztatás a legegyszerűbb öntözési módok, mert az ágyés ormosöntözésnél a tábla felszínét fel kell bolygatni. Az ágyöntözésnél a 7 elosztó árkocskára merőlegesen, a föld kötöttsége és vízvezető képessége szerint egymástól 3—4 méternyi távolságra hasonló elosztó árkokat alkalmazunk úgy, hogy ezáltal az egész tábla szabályos négyszögalakú, egyforma ágyakra van osztva, amelyekre az illető növény magját vetjük vagy palántáját ültetjük. Az ágyöntözés előnye az, hogy vele az áztatás igen könnyen keresztülvihető és így főleg oly növények termelésénél czélszerű alkalmazni, amelyek a közvetlen elárasztást nem tűrik. Ilyen a konyhakerti növények jó része. Az ormos vagy bakhátas mívelés pedig abban áll, hogy a táblát az öntöző árokkal párhuzamosan, azaz az elosztókra merőlegesen úgy szántjuk fel, hogy két-két barázda egymásra boríttassák, ami által 60—70 cm távolságra 250—30 cm magas ormok állanak elő, amelyeknek tetejébe vetjük vagy ültetjük a kérdéses növényt (répa, káposzta). Az öntözés így jóformán mindig csak az áztatás jellegével bír, mert a víz az elosztókból csak az azokra merőlegesen futó ormok közötti barázdákba kerül. Hogy az ágyas és ormos mívelés a telep kezelésében milyen szerepet játszott, arra az egyes kulturák részletes tárgyalása alkalmával még visszatérek. Valamely szennyvízszűrőtelep nagyságára és egész üzemére döntő behatással van a szűrésre szolgáló talaj minősége is. Legideálisabb talaj a szennyvízszűrésre a középnagy szemcsékből álló homok, kevés humusz-, és meglehetős mésztartalommal és vizet áteresztő altalajjal. Ebből nem következik az, hogy csak homok vagy homokos talaj alkalmas a szűrésre, mert szűrni lehet okkal-móddal bármily talajon; még az anyag- és tőzegtalajon is eléggé tűrhető eredményeket érhetünk el, de csak akkor, ha aránylag kevés szennyvízzel terheljük meg azokat. Az egyoldalú homoktalaj sem a legjobb a szűrésre; a futóhomok csakis akkor kezd megfelelően szűrni, ha több év alatt korhadó, szerves, elsősorban növényi hulladékok folytán némi humusz képződött benne. Egyáltalán a talajok szűrőképessége fordított arányban áll a kötöttséggel, mert ezzel arányosan fogy a légjártság és vízáteresztő képesség; tartós szárazságban azonkívül a kötött talajok megrepedeznek és a szennyvíz a repedéseken át akadálytalanul, tehát megtisztulatlanul kerülhet a talajcsövekbe. Az Arad-városi szennyvízszűrőtelep talaja hideg, nagyon kötött, vizet nehezen áteresztő agyag, úgy hogy a szennyvíz elhelyezése és a szűrés úgy technikai, mint a telep hasznosítása gazdasági szempontokból egész kivételes nehézségekkel járónak Ígérkezett. Hiszen a növénytermelés mikéntjének megállapítása a szűrés által megkövetelt teljesen különleges üzem mellett még az aradinál jóval kedvezőbb talajviszonyokkal rendelkező külföldi telepeken is elég bonyolult kérdésnek mutatkozott, mindenképen nehéz megoldásra lehetett tehát számítani az aradi telepen, amelynek talajviszonyai a szűrés szempontjából szinte a lehető legkedvezőtlenebbek. Az orsz. m. kir. növénytermelési kísérleti állomásra váró munka a szennyvízszűrő telep mezőgazdasági kezelésében röviden összefoglalva a következő volt: első sorban helyes öntözéssel, illetve szűréssel kapcsolatosan meg kellett állapítani a telep gazdasági üzemét, megfigyelve az egyes kultúrnövények viselkedését