Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - II. Hajagos Imre: Árvédelmi tapasztalatok

234' a mentett oldalra szorul, mert az árvíz tartama alatt a vízfelőli védelem céljából szükséges kutatásokat nem végezhetjük. A mentett oldali védelem lényege az, hogy a buzgár vagy forrás vizét felfogva, oly ellennyomást létesítünk, mely a buzgárt vagy forrást megállítja. Miután pedig a buzgár már amúgy is kavics, tehát szűrő rétegen tör fel, a foglaló kutakat csakis a forrásoknál töltjük ki szűrőanyaggal. Magános buzgárt vízzáróan tömített zsáktöltéssel veszünk körül; vagy még egyszerűbben úgy védekezünk, hogy a buzgár nyílására egy fenék nélküli petroleumos vagy kátrányos hordót állítunk és arra ügyelünk, hogy a buzgár vize sehol ki ne folyhasson. Amikor a buzgár a kútban megfelelően felemelkedett víz ellennyomására működni megszűnt, a zsáktöltésben közel a felszínhez egy kis túlfolyót létesítünk, a hordókat pedig kellő magasságban megfúrjuk. Az ilykép elengedett, teljesen tiszta, tehát káros hatás nélküli csekély vízfolyás egyrészt az észlelés czéljait szolgálja, másrészt annak biztosítékául tekinthető, hogy a buzgár földalatti útja újabb feltörési helyet nem keres, mi a teljes statikai egyensúly előállítása mellett könnyen bekövetkezhetnék. Ha a buzgárok csoportosultak, akkor az egész csoportot övezzük egy nagyobb átmérőjű zsákkúttal. Természetesen ismét gondoskodunk arról, hogy a felgyülemlő víznek megfelelő túlfolyója legyen. Ha a védtöltéshez aggasztó közelségben esetleg magánál a töltéslábban jelennék is meg a buzgár, sohase gondoljunk arra, hogy a feltörési helyet valamely távolabbi pontra szorítsuk, hanem elégedjünk meg azzal, hogy a buzgár kútját a lehető legnagyobb gonddal elkészítjük és állandó megfigyelés alatt tartjuk. Tudomásom szerint egy nagy dunai töltésszakadás oka ép az volt, hogy a gátőr a töltés lábánál jelentkező buzgást zsákokkal elfojtotta és jóllehet a buzgár mindinkább a töltés teste felé keresett utat, annak minden újabb előtörését újra és újra addig tömködte, miglen a gát csaknem szószerinti értelemben a nyakába szakadt. Ha a forrás egyébként elég szilárd földréteggel övezett ponton jelentkezik, azt úgy kell foglalni, hogy a forrás nyílását az elsárosodott földtől, iszaptól lehetőleg megtisztítva, apró kő- vagy tégladarabokkal állandósítjuk; majd a forrás körül 05—l'O m átmérőjű zsákkutat létesítünk. A kutat szűrő anyaggal kitöltve a felgyülemlő és teljesen tisztára szűrődött víznek csendes kifolyást adunk. Ha a forrásképződés nagyobb kiterjedésű, jórészt folyóssá vált talajon mutatkozik, akkor az egyes források minduntalan más és más helyen mutatkoznak. Ilyenkor gyakran a kutak egész sorozatára lesz szükség, míg a további forrásodást megállíthatjuk. A források készítését elsietni azonban akkor sem szabad Különösen ügyeljünk arra, hogy a szűrőkutak belsejét mindenkor lehetőségig megtisztítsuk és a kiemelt elázott iszapos anyagot kavicscsal vagy salakkal azonnal pótoljuk. Míg a forrásodásnak elejét nem vettük, a több összetartozó forráskút mindegyikénél engedjünk kifolyást, ha azonban a további forrásképződés megszűnt, a kifolyások számát lehetőleg redukáljuk. akran a források valamely műtárgy közelében jelentkeznek. A baj oka csaknem mindig az, hogy a műtárgynak a töltés alatt vezető része körül egy vagy több kimosás támadt. A védekezést az árviz tartama alatt akkor is csak forrásfoglalással eszközölhetjük. Az árvíz levonultával azonban a szűrőrétegétől megtiztított forráakuta t felhasználhatjuk a baj okának felderítésére. Világos ugyanis, hogy ha a külvíz levonulásával kapcsolatosan kiürült forráskuta t oly