Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - II. Hajagos Imre: Árvédelmi tapasztalatok

283' néig leveretve, a karózás két sora közét felbontott rőzsekévékkel úgy tömettem ki, hogy a fenékig érő 0-5 m vastag függélyes rőzsegát felszíne a vízszín fölé jutott. Az ily módon készült rőzsegátat pedig mindkét oldalán egy földeszsák hosszának megfelelő széles (0-7—0'8 m) koronájú zsáktöltéssel védtem. A munka mindig akkép haladt előre, hogy mintegy 3 0 m hosszú, még csak kétsorosán karózott szakaszt követte ugyanoly hosszúságú, de már rőzsével is kitöltött gátrész. Ehhez pedig csatlakozott a már kész, vagyis egyszerre mindkét oldalán földeszsákokkal támogatott gát. Ilykóp a puszta rőzsegát részben már elterelte a vízfolyást, védte és megfogta a földeszsákokat. A mentett oldali zsáktöltés nemcsak ellensúlyozta a víz felőli töltésrész nyomását, de az ilykép előállt 2-0 m körüli koronaszéles zárógáton a földeszsákokat vállukon hozó és az üresen távozó munkások egymás mellett könnyen, szakadatlan sorban, gyorsan mozoghattak. A két karozó, félig-meddig ácsokból összeállított munkáscsapat, valamint a rőzsemunkások ladikokról dolgoztak és külön ladik gondoskodott azok anyagszükségletéről. Midőn a nyílás már erősen megszűkült ós a vízfolyás sebessége annyira megnövekedett, hogy a földeszsákok elsodrása külön védelmet igényelt, a zsákokat vékony lágyított vassodronnyal lazán egymáshoz kötöztük. A két oldalról megfelelő gyorsan hajtott gát alsó harmadában maradt végső nyílás bezárása a kikarózás és kirőzsézés után a kellő mennyiségben előre felhalmozott földeszsákokkal egész rövid idő alatt megtörtént. Az ily módon elkészült gát veszélyeztetett volta úgyszólván még szemmellátható volt, mert a zsákok közti hézagokból mindenütt erős vízsugarak löveltek ki; ezért a gátfejek között egyenes vonalban és csak'a legszükségesebb méretekkel lehető gyorsan szorítógátat létesítettünk földeszsákokból. A két gát között felgyülemlő víz ellennyomása csakhamar az első gát csurgásainak teljes megszűnését eredményezte. Másnap pedig már a gát átszakadt szelvényeibe kordék hordták a földet. A gátszakadások elzárása mindaddig, míg azok maximális mélysége 3 méter körül van, gyorsan és aránylag kevés költséggel megvalósítható. Ha azonban jelentékenyen nagyobb mélységeket kell áttölteni és esetleg még további áradás vagy hosszabb kulmináció várható: a szakadás elzárásának gazdaságos volta nemcsak a túl nagy mérvben fokozódott építési nehézségek okozta" költségek miatt, hanem még inkább azért válik nagyon kétségessé, mert az elzárásra ekkor szükséges hosszabb időtartam alatt már oly nagy víztömeg zúdul az ártérre, hogy mire a zárás elkészülhet, az árvíz már úgyis elárasztott minden lehetőt. Meggondolandó tehát, hogy nem-e czélszerűbb ilyenkor a szakadást magára hagyni, megelégedve azzal, hogy a megmaradt töltést a további elmosás ellen biztosítottuk; egyébként pedig az összes erővel azonnal a belsőségek védelméhez és az árvíz lokalizálásához fogunk vagyis a természetes magaslatok, út, vasutak, határmegyék töltéseinek és régi nyúlgátak felhasználásával az árvizet lehetőleg szűk területre szorítjuk. Ezért nagyon fontos, hogy minden társulat területén a másodrendű védvonalakat előre megállapítsák és az azokra vonatkozó műszaki adatokat könnyen áttekinthető módon összefoglalják. Az altalajszivárgások, vagyis a buzgárok és források elleni védelem mindig >