Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

29 Az egyes Körösök felső szakaszain a márcziusi árhullám volt a nagyobb, az alsó szakaszokon, nemkülönben a Kettős és Hármas Körösön az áprilisi Gyománál az 1895. évi áprilisi tetőző vízállás (ápril 6-án délután) 784 cm volt, az 1881-iki árvízszint 67 cm-rel, a várhatónak jelzettet pedig 23 cm-rel haladta meg. Az áradás a Körösök felső szakaszán az 1887-ikit nem érte el. A rendkívüli nagyvíz a Körösökön lefolyt a nélkül, hogy a gátak átszakadtak volna. 1895. évben mindössze a Sebes Körös társulat Kutas csatornája szakította át gátját, a mely csatorna Szeghalomnál nyiltan ömlik a Berettyóba. A kitört árvíz mindössze 600 kat. holdat öntött el, mert a gátszakadást rövid idő alatt elzárták. A Tisza 1895-ben Szolnok és Csongrád között Czibakliázánál az 1882-ben épített, de 1888-ban elbontott zsilip helyén (8570—8700 szelvények között) átszakította ugyan gátját, de a kitört árvíz csak egy kisebb 9886 kat. holdnyi öblözetet öntött el. A tiszai gátszakadás ápr. 9-én este kezdődött. Ennek hatása alatt a vízszin Csongrádnál ápr. 10-ről 11-ére 845 cm-ről 835 cm-re szállott le, de a mint a kisöblözet megtelt, ápr. 16-án újból feláradt 867 cm-re A Körös árhulláma 1895-ben is előbb jött meg mint a Tiszáé, úgy hogy a Tisza csongrádi tetőzésének idején ápr. -16-án Gyomán 650 cm volt a vízállás, tehát 134 cm-rel kisebb az ápr. 6-iki tetőző vízállásnál. A Körösök alsó szakaszán a rendkívüli nagyvíz nagy erővel ostromolta a gátakat, különösen midőn a szél felkorbácsolta a vízszint. Veszélyes volt a helyzet Körösladánynál, ahol a párhuzamos új töltés ép a Holt Körös medre felett csúszni kezdett. A mezőtúri szakaszon a Hortobágy csatorna torkolata felett a szikes anyagból épült gáton 25 kilométer hosszú szakaszon egyik lyukadás úgyszólván a másikat érte. Soha nem csüggedő és nem lankadó munkával azonban sikerült a gátakat megtartani, jóllehet a leülepedett szakaszokon helyenkint már-már átcsapott a víz. A Berettyó Sárrétjét 1895-ben újból elöntéssel fenyegette a víz, ez alkalommal nem a Berettyó, nem a Tisza árvize tört be a Sárrétre, hanem a nyirségi homokdombokról a Kálión lefolyó nagy mennyiségű belvíz. A sárréti csatorna gátján átcsapott volna a víz, ha azt márczius 15-től kezdve április 16-ig folytonosan nem emelik és nem védalmezik. A környékbeli uradalmak cselédségén és igaerején kívül naponkint 800—1.800 munkás dolgozott a gátak emelésén. A védekezés több mint 60.000 koronába került, de sikeres volt. A védekezést megnehezítette, hogy a belvizeknek nem volt lefolyásuk, mert a Körös áradása miatt előbb a Hortobágy torkolati zsilipét, majd pedig az ebbe beömlő sárréti csatorna torkolati zsilipét le kellett zárni. A Sárrétet azért féltette a Berettyó társulat, mert ez már az- 1888-iki árvíz kártételeit kiheverte és 1894-ben már a legmélyebb fekvésű részeit is felszántották és bevetették. Az árvíz lefolyása után a Berettyó társulat az 1894. évben megkezdett Kálló csatorna építését tőle telhetőleg siettette és 1897 és 1898-ban a nyirségi vizeket a Sárréttől elterelte és új csatornán a Berettyóba vezette le. Az 1895-iki árvizet megelőző 1890 januáriusi áradást azért kell felemlítenünk, mert ezt az árvizet rohamos hóolvadás indította útnak és ez az árvíz tárja fel legtisztábban,, hogy a vízgyűjtő terület különböző pontjairól elinduló vizek milyen sorrendben érkeznek a torkolathoz. Az 1898-ik évi árhullám is meglepetést okozott, mert fenyegető jelek eljö-