Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

30 * veteléröl nem adtak hírt. Hirtelen keletkezett és ép oly gyorsan le is vonult, különösen a Fekete és Fehér Körösön emelkedett magasra. Mind az 1890 januári, mind az 1898 áprilisi nagy árhullám nem találkozott a Tisza nagyvizével, így lefele haladtában mind a két árhullám jórészben üres medret és üres hullámteret talált és így bizonyos mértékig el is lapult. Egyetlen árvíz sem tárta fel olyan élesen az időjárásban mutatkozó szertelenségeket, mint az 1913 júliusi árvíz. Olyan időben jelentkezett, mikor inkább vízhiány mint vízbőség miatt panaszkodnak az emberek. Megdöntötte azt a meggyőződéssé érlelődött felfogást, hogy síkföldi folyóinkon a nyári árvizek a tavasziak nagyságát nem érhetik el, de bizonyságot tett a mellett, hogy az árvizek keletkezésénél a meteorologiai tényezők a döntők és ilyen kivételes esetben a helyi tényezők mérséklő hatása igen kevéssé érvényesül. Az 1913-iki árvíz és az ezt követő nedves esztendők megdöntötték azt az elterjedt téves nézetet, hogy az előző 1900 — 1911. évek szárazságát a vizek gyorsabb levezetésével a szabályozás okozta. Az 1913-ik évi júliusi nagyárvíznél a Sebes Körös és a Berettyó nagy árhulláma a Fekete Körös nagy árhullámával találkozott. A Kettős Körösön is az árvíz magassága meghaladta az eddig észlelt legnagyobb vízszint, jóllehet ebben az évben a Fehér Körös nem hozott annyi vizet, mint 1887., 1895. vagy 1898. £vben. A Fekete Körösön július első felében a lecsapódás időszakosságának megfelelően rövid 3—4 napi időközökben négy árhullám (3 nagyobb és egy kisebb) vonul le, ezek az árhullámok lentebb bizonyos mértékben összegeződnek, de még a szarvasi vízállásokban is könnyen felismerhetők. Az 1913 júliusi árvíz a Sebes Körösön Szakáltól a fokihidig. a Fekete Körösön Nagyzeréndtől a torkolatig, a Kettős Körösön Békéstől a Hármas Körösig és ez utóbbin Gyomáig, a Berettyón Margittától a Sebes Körösig meghaladta az 1895-ik ávi áprilisi árvíz magasságát. A tiszai betorkolásnál kisebb volt a Hármas Körös vize, mint 1895-ben, mert a Tisza Tokajnál 1913. évben 92 cwi-rel alacsonyabb szinten tetőzött, mint 1895-ben. Máskor az egyes Körösökön, különösen a Sebes Körösön egy-két nap alatt levonul a záporesőből keletkezett árhullám, most az utóbb nevezett folyón is július 1-től július 20-ig víz borította a hullámtereket. A hosszú ideig tartó nyári áradás következtében a kotús talajon lazább anyagból épült gátak erősen szivárogtak. Legveszedelmesebb volt a helyzet a Sebes Körös sárréti alsó szakaszán a kóti hid és Malomfok között. Ezen a szakaszon mind a jobb-, mind a balparton a gátak teljesen átáztak, 8—8 kilométer hosszúságban a gát erősen lesiippèdt, több helyütt megrepedt. Egyes helyeken a mentett oldalon épült padkát a szivárgó víz annyira eláztatta, hogy az lecsúszott, a gáttól elvált. A vízfelől pallókból szádfalat vertek le és a gátat a vízfelől földdel telt zsákokkal emelték és erősítették és a gátszakadást megakadályozták. Árvíz után -a gátat megvizsgálták és több helyen a gát alapjában és magában a gát testében kotús rétegeket találtak. A nagyviz hosszszelvényében ezen a szakaszon a régi árvizekhez képest valóságos kidomborodást találtak. A Sebes Körös hullámtere ezen a szakaszon sűrűn be volt nőve fűzfával és náddal, az erős és sűrű növényzet a víz lefolyását akadályozta. A nagyobb vízszinnek az is volt az oka, hogy a Sebes Körös alsó szakaszán az egyes árhullámok összegeződtek és a tartós árhullámok nem lapultak úgy el, miDt az előző évek hirtelen felszökő és gyorsan levonuló árhullámai.