Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - II. Hajagos Imre: Árvédelmi tapasztalatok

>81 Ily módon 1895. évben a nagybecskereki ármentesitő társulat teljes sikerrel védekezett, még pedig kilométerekre menő hosszban ; . mert e társulat sok silány anyagú töltésszakaszán a nagyfokú szivárgások és jelentősebb átázások egymást érték. Nagyobb töltéscsúszásoknál, midőn a szádfalat már vezérczölöpök és foglalófák közölt kell létesíteni, kívánatos lehet a szádfal mögött egy megfelelő háttöltés létesítése is. Ezt leggyorsabban és legeredményesebben földeszsákokból készíthetjük. A csurgást és folyást Péch József Gátvédelme nem különbözteti ugyan meg, de a csurgások megszüntetésére ajánlott és kitűnően leírt védekezési módok, folyások elfogására is nemcsak alkalmazhatók, de — mint a legsikeresebbek — mindig alkalmazandók is. Általában kifejezett csurgások- és folyásokkal szemben a mentett oldali szűrőket legjobb csak oly elővigyázati intézkedéseknek tekinteni, melyek első sorban arra jók, hogy azokkal a közvetlen védekezésre mindig elegendő időt nyerünk. Csurgásoknál a szűrőket kétféle elrendezéssel szoktuk alkalmazni a szerint, a mint a töltésen csak kisebb vagy nagyobb terjedelmű, erősen szivárgó foltozódás mutatkozik vagy pedig a csurgáe valamely ponton előtört ugyan, de a szomszédos töltésrészek szárazon maradtak. Az első esetben a mentett oldali rézsű magasságához képest egy, két, de legfeljebb három helyen (a szivárgás felső határán, a padkán és a töltés lábában) mintegy Г0 m

1 alapterületű, lehetőleg függélyes falú, négy szegletes gödröt ásunk oly mélyen, hogy a gödrök fenekével a féreglyuk vagy repedés alá jussunk. A rendesen egymásfelett elhelyezett szívógödröket kavicscsal vagy falakkal szűrők módjára megtöltve, egymással keskeny, 0 3—0 4 m mély, szűrőanyaggal kitöltött csatornával úgy kötjük össze, hogy az összes víz a legalsó szűrőben gyűljön össze és ott annak egy túlfolyón kellő elvezetést adunk. A szűrőgödröket alulról fölfelé való sorrendben ássuk ki. Ha pedig szabadon előtörő csurgással vagy akár folyással van dolgunk, akkor a kifolyás körüli rézsű megnyesésével és a kifolyó nyílásnak kavics- vagy tégladarabokkal történt biztosítása után, földeszsákokból a töltéshez kellőkép hozzásimuló, mintegy 0'5 m átmérőjű kutat létesítünk oly magasságig, hogy a vízfolyást a zsáktöltés között gyorsan felemelkedő víz ellennyomása teljesen megállítsa. Ekkor valamely szűrőanyaggal az egész zsákkutat a víz felszínéig megtöltjük és egyben gondoskodunk arról, hogy a csurgás vagy folyás vize a zsákok között nyitott hézagon, helyesebben néhány centiméter széles kis facsatornán újra csendesen csörgedezhessen. A túlfolyó elrendezése az észlelés végett szükséges, mert csak így figyelhetjük meg az átfolyó víz mennyiségének csökkenését és annak miként való tisztulását. Ha azt látjuk, hogy a szúrőkútból elfolyó víz nemcsak teljesen megtisztult, hanem mennyisége is rohamosan fogy, sőt a túlfolyó alább helyezése daczára is rövidesen megszűnik : a bajt teljesen elhárítottnak tekinthetjük. Ha azonban a csurgás vagy folyás megtisztul ugyan, de erőssége alig, vagy csak nagyon lassan változik, a közvetlen védekezési módokat mindig alkalmazni kell. Megtörténhetik azonban, hogy teljes sikert, vagyis a vízfolyás megszűnését ezekkel sem érjük el. Ekkor csaknem biztosra vehetjük, hogy valamely, a töltés-