Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - II. Hajagos Imre: Árvédelmi tapasztalatok

276' és kezdetben tisztán csörgedező kis ereket alkotva, csurog. Néha a csurgás egykét pontra redukálódik, hol a víz bár megerősödve napokon át tisztán folydogál, máskor csakhamar megzavarosodik vagy pedig több és több ponton jelentkezik. Minél nagyobb vízállásnál és minél magasabban jelenik meg a csurgás, rendszerint annál magasabban fekszik a víz felöli torkolat is, mely a csurgás átellenes pontjától hosszirányban többnyire csak néhány métert tér el. A tiszta vizű és lassú csurgás nem veszélyes. Csak akkor válhatik azzá, ha vize mindegyre zavarosabbá lesz, mert ez azt jelenti, hogy az átszivárgó víz már a töltés anyagát is magával ragadja, tehát a csurgás belső útja mind jobban növekedik és így a csurgás ereje mindinkább nagyobb lesz. A folyás. Amint a mentett oldalon a nedves foltosodás előjele mutatkozik, a töltéstestből jelentékeny vastagságú, mindenkor zavaros víz sugárként tör elő. Rögtöni védelmet követel, mert oly romboló hatású, hogy ereje perczről perezre növekedik és könnyen szakadást idézhet elő. Szülőoka lehet a töltéstestben levő nagy és összefüggő repedés, féreglyuk; igen gyakran a gondatlanság miatt visszamaradt erős fagyökér, járópalló; műtárgyak mellett a visszahagyott törmelék stb. Talán nem egész felesleges megjegyeznem, hogy a sajnos nagyon gyakori «féreglyukak» alatt nem a valódi férgek nyomait, hanem azon emlős állatok útjait értjük, melyek a töltést tartózkodási helyül annál nagyobb előszeretettel keresik fel, minél féltőbb gondossággal zárják el azt egyes társulatok minden közlekedés elől. Már pedig bármily kellemetlen és költséges legyen lehetőleg állandósított kocsiközlekedés mellett a töltés koronájának mint egyszerű földútnak fentartása és gondozása : az élénk közlekedés az árvédelmet a gáttest folytonos tömítése és a mezei állatoknak az állandó kocsizörgés miatti távolmaradása által annyira megkönnyíti, hogy az ilykép biztosított előnyök a nagyobb útfentartási költségeket teljesen ellensúlyozzák. De nem utolsó szempont az sem, hogy a töltésutakat nem idegenek, hanem maguk az érdekeltségi tagok használják és így a társulatok az érdekeltség közlekedési érdekeinek ily módon való előmozdítására magukat hivatottaknak is érezhetik. A töltéstestben leggyakrabban tanyázó állatok: az ürge, vakondok, hörcsög, mezei egér és újabban sok helyen az üregi nyúl. A nép nyelvén «férgeknek» nevezett eme kártékony- mezei állatok közül a töltésre legkevésbbé kártékony az ürge, mert az lyukát nem keresztirányban, hanem függélyesen fúrja. Legnagyobb földalatti utakat készít a hörcsög, mert ez magának valóságos raktárhelyiségeket épít. A mezei egér és vakondok útjai rendesen a töltés felszínéhez elég közel fekszenek, de néha oly tömegben lepik el a töltést, hogy azt minden irányban keresztül-kasul lyukgatják. A régebben nálunk ismeretlen üregi nyúl importálás útján került hazánkba és ma már egyes vidékeken nagy szaporasága mellett a mezei nyulat kiszorítja. Ez állat a mentett oldalról támadja meg a töltést és ott hatalmas fészket ás és csak ritkán keres menedéket magában a töltés belsejében. ' Legszembetűnőbb ez állatok kártékony hatása a közlekedésből kizárt «alvó gátakon», melyek valósággal szitaszerűen át vannak lyukgatva. Ezért, lia a védelem ily töltésre kényszerült, a szomorú eredményt elhárítani nagyon ritkán sikerült.