Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - II. Hajagos Imre: Árvédelmi tapasztalatok

275' volítása után visszamaradó és alapul elfogadott termett talajrétegnek felásás vagy felszántás által való meglazítása; mert egyrészt azt semmiféle módon az eredeti tömörségére visszaállítani nem tudjuk, másrészt a régi és új földanyag összevegyülésének valami ragasztó vagy vakolat szerepet tulajdonítani nem lehet. Az átázás nagyon gyakran csak a gátszivárgásnak olyan előrehaladottabb stádiuma, midőn a szivárgás a töltés anyagát már úgy elsárosította, hogy az alattunk besüpped, a töltésbe szúrt bot nyomán pedig a víz felbuggyan. Ilyenkor az átázás helyén már apró, mindjobban erősbödő, legtöbbször zavaros vizű csurgások is fellépnek; majd az átázott töltésrész felső határán felfelé domború, laposan ívelt görbe vonalú hasadások mint a várható gátcsuszamlások előjelei is megjelennek. Miután helyes és idején való védelemmel a gátszivárgás ha egészben meg nem szüntethető is, annyi rövid idő alatt biztosítható, hogy el ne fajuljon: az átázás bekövetkeztét bevárni nem szabad. Valójában az átázás kezdeti állapotát nehéz a szivárgástól megkülönböztetni. Rendesen aszerint, amint a védtöltést egyéni megítélés szerint kisebb vagy nagyobb mérvben látjuk veszélyeztetettnek, mondjuk a töltést szivárgónak vagy átázottnak, A botszúrás helyén előjövő víz még elégséges ismertető jelnek nem tekinthető, mert a víz ott is mindenütt megjelenik, ahol a gát még csak szivárog. Csak ha a töltés átázása alatt azt akarnók érteni, hogy ekkor már a töltés állékonyságát jórészt elvesztette, míg ellenben a szivárgásnál a töltéstest cohesiója még csaknem érintetlen, lesznek a két jelenség ismertetőjelei egymástól nagyon eltérők. Bekövetkezhetik azonban a töltés átázása úgyszólván a szivárgás minden előjele nélkül is, ha a töltés anyaga erősen szikes vagy folyós homok. Ekkor a töltés mentett oldali lábánál majd gyorsan, csaknem a külvíz színéig terjedően számtalan apró csurgásból szürke péppé vált anyag pöfög ki. Miután pedig az átázott töltésrész egészben folyóssá vált, a csurgások, kipöfögések minden perczben változtatják helyüket. A töltés anyaga szétnyomódik; az ember léptei után támadt nyomok csakhamar összefolynak, sőt a rézsű * később már az embert el sem bírja. A veszély többnyire annál nagyobb, mert a rossz anyagú töltések mindig a szomszédos köbgödrökből épültek és így azok nagyon silány altalaja mellett, a fakadóvíz oly nagy mértékben jelentkezik, hogy a töltés a mentett oldalán is erősen ázik. Végre a múltban elég gyakran átázott a töltés ama rossz védekezés következtében, melynél a megjelent szivárgást vagy csurgást oly módon akarták megszüntetni, hogy azt földeszsákokkal a mentett oldalon nyomták el. Az eredmény ugyanis nem lehetett más, mint hogy az egy helyütt elnyomott víz addig áztatta a környező földet, míg valahol újra előtört és amjnt a hátulról való zsákolás előrehaladt, nemcsak a baj mérve fokozódott, hanem annak kiterjedése is. rohamosan növekedett úgy, hogy a mentett oldali rézsüt egész szélességben mind erősebben kellett borítani. A védelemnek ezen mindenkép elitélendő módja a Duna völgyében oly elterjedt volt, hogy azt még Péch József gátvédelme is, bár nagy fentartással, tárgyalja. Csurgás. Ha a csurgás nem mint a nagyobb fokú átázás kisérő jelensége, hanem önállóan lép fel, akkor a töltéstestben keletkezett keresztrepedéseken vagy féreglyukakon áthatoló víz következménye. Előjele rendesen az, hogy a töltés mentett oldalán egy vagy több, kisebb-nagyobb, de mégis egy csoportot képező nedves folt mutatkozik. A foltozódás helyein csakhamar kibuggyan a víz