Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

28 Mezőtúr alá. Itt is a nagyobb áradás márczius 12-én kezdődött és márczius 19-éig naponként 15—30 cm-t áradt a víz. Ezt az áradást bizonyára még a síkságon elolvadó és a Hortobágyon lefolyó hó okozta. Márczius 25—29-én Mezőtúrnál az áradás úgyszólván szünetelt, úgy hogy a Berettyóból kitörő árvíz és a Nyírségről lefolyó csapadékvíz ide márczius végén érkezhetett meg, amidőn naponként 5—8 cm-t áradt a víz. A Tiszának a Tiszalök és Tiszadada között kiömlő árvize Szilágyi Zsigmond megállapítása szerint áppH 12-én érkezhetett Pusztaecsegre, azonban itt naponként csak 3—4 cm-t áradt a víz. Mind a Berettyónak, mind a Tiszának kitört árvize a nagy kiterjedésű medenczének megtöltése után lassan húzódott le, jóllehet a Tiszalök és Tiszadada között kiömlő vízmennyiséget másodpeuczenkint 800—1000 m

3-re becsülték. Mezőtúrnál a Hortobágy zsilipét ápril 24-én nyitották ki 594 cm vízállásnál, ápril 25-én pedig Simafoknál a Körös gátját átvágták. Az árterületről lehúzódó víz április és májusban 22—35 cm bukással ömlött a Hármas Körösbe. Az 1888 iki árvíz a Berettyó árterületéből 39.(575 kataszteri holdat, a Sebes Körös árterületéből 6000 holdat, az alsó fehér körösi és körös-tisza-marosi társulat árterületéből 35.700 kat. holdat borított el. A Tiszalök és Tiszadada között kiömlő víz a Hortobágy menten közel loO.OOO kat. holdat árasztott el, a Fegyvernek és Tiszabő között átömlő víz pedig 25.400 kat. holdat. Az 1889-iki árvíz már kártétel nélkül a töltések között folyt le ; az árvízszine a Tisza kisebb áradása következtében a torkolatnál 103 cm-rel volt alacsonyabb, mint az előző évben. Az egyes Körösökön is kisebb volt az árvíz magassága, de minthogy a Körösökön a gátak nem szakadtak át, Gyomán már 37 cm-rel nagyobb volt a vízállás, mint az előző évben. Ebben az évben a Tisza és a Körösök árhulláma csaknem egyidőben ért le a torkalathoz, míg más években a Körös árhulláma megelőzi a Tiszáét. A torkolati szakaszon előálló vízszin és ennek esése tehát tájékozást nyújt arra az esetre, amidőn a főfolyó és a mellékfolyó árhulláma teljes erősségében találkozik. Az ily kivételes esetet 'azért kell kiemelnünk, mert számítás útján a kölcsönös duzzasztásból keletkező vízszin meghatározása igen nehéz és a mint Kvassay mondja a nagyvíz hosszszelvénye nyújtja a folyóról a legbiztosabb felvilágosítást. A katasztrofális jellegű 1879, 1881 és 1888-iki árvizek lefolyása után a körösi társulatok védgátjaikat megerősítették és felemelték, az állam pedig a Kettős és Hármas Körösön a mederrendezési munkálatok legnagyobb részével elkészült. A töltések emelésénél először is meghatározták a gátszakadások nélkül bekövetkezhető úgynevezett várható árvizet és ezt hosszabb számítgatás mellőzésével az alsó szakaszon az 1881-iki felett 40—60 cm-re vették fel. A munkálatok előrehaladásának és a szabályozást intézők előrelátásának, különösen Gallacz János ügyszeretetének és Steineker Gábor buzgó, eredményes munkásságának köszönhető, hogy az 1895-iki árvíz kártétel nélkül folyt le. A Körösökön 1895-ben két hatalmas árhullám vonult le, úgymint a márcziusi és az áprilisi. Mind a két árhullámot az Tiszának hasonlóan nagy áradása követte és a Maroson levonuló rendkívül nagy áradás előzte meg. Viszonylagosan ez évben a Maros és Körös áradása nagyobb volt, mint a Tiszáé; úgyannyira, hogy a mellékfolyók duzzasztó hatása még a főfolyón is érezhető volt. így Szolnokon 1895-ben 9 cm-rel nagyobb volt a Tisza vízállása mint 1888-ban, jóllehet 1895-ben a tokaji vízállás 57 cm-rel volt alacsonyabb.