Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - I. Kvassay Jenő: Vízgazdasági politikánk

266' ket az állam képezne ki tovább a hajózás czéljaira. Ugyanis az ipari vizet vezető csatornák méretei a felhozott esetekben olyanok lennének, hogy azokban 18—20 méter fenékszélesség mellett a hajók is kitérhetnének egymásnak. A vízierők hasznosításával másik elérendő czél : a víztárolók kiépítése. Az árvizek visszatartásának kérdése a modern vízépítészetnek napjainkban fokozott törekvése. Ismeretes, hogy Indiában az öntözések czéljaira a vizek tárolását már évezredek előtt megvalósították. Azonban a modern víztárolók csakis néhány évtizedes múltra tekinthetnek vissza és e téren a legnagyobb haladást Németország ós Prancziaország érte el. A modern víztárolók kiválóan alkalmasak a folyók felső völgyében fekvő községek és városok elárasztás elleni védelmére, mikor is egyúttal arra is szolgálhatnak, hogy kis vízállás idejére a tárolt vizet vízierők és öntözések czéljaira leadhassák. Ily víztároló hazánkban eddigelé csak egy van, a Berzava völgyében Resicza fölött, azonban két tárolónak a Béga völgyében való megépítésére már a költségek is engedélyezve vannak a törvényhozás által. Legújabban két újabb tárolónak létesítését tervezik a Fehér-Körös völgyében. A vizierők okszerű kihasználása természetszerűen a víztárolók kérdését is napirendre fogja tűzni és ezzel a vízgazdaság legmagasabb fokát is bevonjuk gyakorlati feladataink körébe. Különben az állami vízépítési munkálatoknál még a síkságban is megvan a törekvés a nyerhető vízierőknek felhasználására. Példák erre a soroksári Dunaág szabályozása, melynél 2—3000 lóerő lesz elérhető az épülő turbinateleppel ; példa a Béga folyó csatornázása, hol a vízbukásokat részben' kihasználták, részint kihasználásuk a megvalósítandó tervekben felvétetett. Példa a mosoni Kisduna szabályozása, hol legkevesebb 16.000, legtöbb 42,000 lóerő lesz. elérhető a hajózás megvalósításával kapcsolatban; példa végül a Sajó és Sió hajózhatóvá tételével elérhető vizierőknek bevonása az állami szabályozási munkálatokba. V. A folyóvizek beszennyezésének meggátlása. A víz az emberi és állati életnek egyik nélkülözhetetlen anyaga, miért is annak élvezhető állapotban való megtartása a közigazgatásnak egyik legfontosabb feladata. Az 1885 : XXIII. t.-c. életbelépte óta szakadatlan küzdelem folyik a vizek beszennyezése ellen és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a küzdelemnek már is meg vannak kézzel fogható eredményei és a vízjogi ítélkezés is immár annyira kialakuLt, hogy a helyzetnek nemcsak további romlása tekinthető kizártnak, hanem a már engedélyezett iparvállalatoknak a törvényes keretekbe való szorítása is kellő eredménynyel folyik. Szerencsénk, hogy e kérdést még akkor sikerült haladásában megragadnunk mikor az ipari szennyezés nem öltött a nyugati, iparűző államokban található mérveket. VI. Vízjogi törvényeink revíziója. A modern vízgazdálkodásnak alapját a vízjogról szóló 1885 : XXIII. t. c.-ben raktuk le. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy immár 30 évet meghaladó életbelépte N ' .