Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - I. Kvassay Jenő: Vízgazdasági politikánk

265' IV. Vízierőink, víztárolás. Vizierők dolgában, ha nem is vetekedhetünk Svájc, Ausztria, Francziaország, Svédország, avagy Norvégia ily irányú gazdagságával, mindamellett az állami vízügyi szolgálat összeírása szerint oly tekintélyes mennyiség: 1.700,000 lóerő áll kisvizek idején is rendelkezésünkre, ami ezenfelül még két, sőt háromszorosára is fokozható a középvizek felhasználásával, úgy hogy e kérdéssel annál komolyabban kell foglalkoznunk, mert másrészről szénben és kőolajban való behozatalunk már a háború előtt meghaladta a 100 milliót, a háború folytán pedig ennek többszörösét teszi ki és hosszú ideig nincs fs kilátás reá, hogy az árak csökkenjenek, Külföldi szakértők egy vízi lóerő értékét átlag 3000 koronára számítják és így ebbeli vagyonunk 4—5 milliárdra tehető. Azonban nem elégséges csupán azt megállapítanunk, hogy e téren igen elmaradtunk, hanem a követendő irányt is szabatosan ki kell jelölnünk, ha felesleges munkát nem akarunk végezni és nagy összeget tapogatózásokra elkölteni. Szerencsére ebben az irányban is már annyira előkészültünk, hogy habozás nélkül léphetünk a cselekvés terére és húzhatjuk meg egyik barázdát a másik mellé, hogy a jól előkészített és jól megmunkált talajon, kellő eredményeket érhessünk el. A vizierők felvételét, mely már másfél évtized óta készen van, ki kell egészíteni az egyéb erőforrásoknak, szén, földgáz, petroleum felvételével, nemkülönben az ország községeinek, gazdaságainak erőszükséglete megállapításával és a kettőnek figyelembevételével be kell osztani az egész országot 70 — 100 körzetre és minden körzet szempontjában egy-egy áramteleS^t kell felállítani. És hogy az egész akció fontosságát és nagyságát jelezzük, megemlítjük, hogy az országnak 20—30 év alatt való elektrizálása közel három milliárd költséget fog igénj'elni, tehát a körül a határ körül fog mozogni, mint amennyit vicinális vasutainkra költöttünk. A kérdés egységes vezetését megköveteli egyrészt, hogy semmi el ne veszszen a meglévő erőkészletből, vagyis az a legtökéletesebben kihasználtassék, másrészt, hogy a vele kapcsolatos egyéb elérhető czélok is megvalósíttassanak. E czélok egyike, hogy a vízierők kiépítésével az erre alkalmas folyószakaszok egyúttal hajózhatóvá is tétessenek. Nevezetesen a nagyobb esésú folyók középső észén a vízierők kihasználása egyúttal lehetővé teszi, hogy a vízvezetőcsatornákő bizonyos kiegészítésekkel egyúttal hajózó csatornákká alakíttassanak át és ezáltal a vízierők támogassák a viziközlekedést ott, hol az magában véve igen költséges volna. Gyakorlati példák e tekintetben világosabban beszélnek. A Sebes-Körösön Nagyvárad fölé lehet ily módon hajózó és vízierőkihasználó csatornát építeni. Ugyanily alkalom kínálkozik, hogy a Hernád völgyében egész Kassáig, a Tisza völgyében Tiszaujlaktól Mármansszigetig felhatoljunk. A Garam alsó része és a Vág legalább is Zsolnáig, nemkülönben a Dráva Barcstól az ország határáig kiválóan alkalmas ilynemű berendezésre. De ily módon lehet megvalósítani az erdélyi vármegyéknek ama régi vágyát is, hogy a Maros folyón egész be Erdély derekáig ipari és hajózó csatornák útján a viziközlekedés is lehetővé tétessék. Arad, Szeged, Temesvár törvényhatósága vette legutóbban ezt a megoldást kezébe. A városok megépítik a villamostelepekhez szükséges vízvezető csatornákat, melye-