Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

februári és máreziusi, áradások vezették be. Tavaszszal hirt .len márczius 8-án áradtak fel a vizek. Az első hatalmas árhullámot márczius hó végén és ápril elején újabb hatalmas árhullámok követték ós ezenkívül május és június közepén és november elején vonúlt le egy-egy nagy árhullám. A Kettős Körösön a máreziusi, áprilisi és a májusi árhullámok; a Hármas Körösön még a júniusi árhullámok is bizonyos mértékig összegeződtek. A Körös alsó szakaszán a Tisza kinyújtotta az áradást, úgy hogy Békésen márczius 4-től június 3-áig. június 10 tői június 22-ig 103 napig, Gyomán pedig márczius 8-tól július 19-ig 133 napig borította a víz a hullámteiet. A tavaszi árvíz több helyen átszakította a folyók gátjait. A Fehér Körösből kitörő árvíz előbb a József nádoi csatornába, onnan az Előviz csatornába ömlött. Gyulát, Csabát, Békést a kitörő árvizek ellen körgátakkal védelmezték, de e városokat is csak úgy tudták megmenteni, hogy a kormány a csatorna gátjait átvágatta ós az árvizet a mentesített külső területekre engedte. A Kettős Körös a köröstarcsai híd felett a balparton, a hosszúfoki zsilipnél a jobbparton, a Hármas Körös pedig Gyoma felett a balparton szakította át gátját. Gyomát, Endrődöt heteken tartó megfeszített munkával sikerült megvédeni, Köröstarcsa község egyrészét azonban a víz elöntötte. A Fekete Körös a vadászi, talpasi és tamáshidai határban 10 helyen, a Fehér Körös 6 helyen, a Sebes Körös a jobbparton 11 helyen, a Berettyó a jobb és a balparton összesen 14 helyen szakította át gátját. A Berettyónál legveszedelmesebb volt a péterszegi őrház felett keletkezett -gátszakadás, mert az ezen kitörő víz a sárréti medenczébe folyt le és igen nagy területet borított el. Szeghalom és Körösladány között az árvíz a kernyei magaslaton is átömlött. Az 1887-iki májusi árvíz nem volt olyan tartós, mint az 1879. és 1881-iki, nem is találkozott a Tisza rendkívül nagy árvízével, de nagysága a Körösök felső szakaszán a megelőzőket felülmúlta. Feltűnő, hogy erről a nagy árvízről Gallacz János monográfiája (a mely a Körösök szabályozásának történetét a szabályozás kezdetétől 1894-ig részletesen előadja és a mely kimerítően ismerteti a megelőző és ezt követő 1888-ik árvíz lefolyását)' nem emlékezik meg. A nagy közönség figyelmét pedig a Körösökről elterelte a kis tiszai zsilip bedőlése következtében a Tisza mentén előállott árvízkatasztrófa. Ez az árvíz a milyen nagy, olyan gyors lefolyású volt. Az árvíz tömegének jelentékeny része a szabályozott folyók felső szakaszán a gátszakadásokon ömlött ki és így az egyes folyók árhullámai a Kettős és Hármas Körösön teljes erősségükben nem találkoztak, úgy hogy Békésen és Gyománál'az árvíz az 1879. és 1881-iki árvizek magasságát nem érte el. Zawadowsky (Magyarország vizeinek statisztikája, megjelent 1891-ben) és Kvassay művében (Vizitársulatokra vonatkozó statisztikai adatok, megjelent 1902-ben) feljegyezve találjuk, hogy 1887-ben a Fekete Körös a bélzeréndi határban 50 m szélességben, a talpasi és vadászi határban tíz helyen egyenként 12—60 m szélességben ; a Fehér Körös öt helyen 20 —50 m szélességben ; a Sebes Körös a sebesfoki őrház felett (Kornádi" határ) a jobbparton és ez alatt a balparton 120, illetőleg 70 m szélességben szakította át gátját. Ha ezek a gátszakadások nem mentesítették volna az alsó szakaszt, úgy az árvíz itt az akkori gátak tetején csapott volna át. Az alábbiakban ugyanazért szerkesztéssel és számításokkal igyekszem meghatározni, hogy az esetben,' lia 1887-ben a gátak át nemsza-