Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' mikor az árvíz nagysága a fogát magasságához mérten is veszélyes kezd lenni. Ha a Hármas Körös gyomai szakaszán az 1915 márcziusi árhullámmal egyenlő nagyságú áradásoknál a nagyvíz szintjét 8-08 m-ről 7'50 m-re le akarnók szállítani. amint alább látni fogjuk. 48 millió m

3 vizet kellene a folyótól elvonnunk7"20 wire való leszállításnál pedig 110 millió »:

31. Az utóbbi mennyiség tározásához 1-5 m vízborítást véve fel 7333 hektárra, köriilbelől 12.700 katasztrális hold földre lenne szükség, amely ma már a Körösök mentén 12'7 millió koronán olcsóbb áron aligha volna megszerezhető. Ha a Körösök mentén a tölti'se к kijebb helyezésével, avagy egyes nagyobb tározó medenczék létesítésével az áradás hevességét a tetőzés idején nem tudnók megtörni, illetőleg ha a költséges munkálatokhoz a szükséges összegeket az állam és a társulatok nem tudnák megszerezni, az esetben is gondosan .meg kell vizsgálnunk vájjon helyenkint a szűk töltésközök nem duzzasztják-e fel a víz színét? Igen könnyen lehetséges, hogy a szűk töltésközök, a hullámtéri magaslatok és egyéb lefolyási akadályok oly módon sorakoznak egymásután, hogy a nagyvíz hosszanti metszetében a duzzasztási púp nem tűnik elő, mert az árvíz szine hoszszabb szakaszon úgyszólván egyenletesen felemelkedett. A hol két folyó egyesül, rendszerint a meder nem bővíthető abban az arányban, a mily arányban a két folyó árhullámának egyesülése következtében a főfolyó vízhozománya megnövekedik. A torkolati szakaszon ugyanazért a töltéseket egymástól lehetőleg távol helyezzük el. A gátak kijebb helyezésétől külföldön sem riadtak vissza, így a Visztula torkolati szakaszán 1890—1907. évben a balparti gátat a jobbparti gáttal 10 kilométer hosszúságban 300—400 méterről 900 méterre helyezték át és a fentebb eső helyeken is a szűk töltésközöket 1000 m-re bővítették. .4 víz lefolyásának késleltetése, tározás. Már a legrégibb időkben megnyilvánult az a törekvés, hogy az árvízokozó víztömegeket lehetőleg a hegyekben, keletkezési helyükön tartsák vissza. Sok helyütt a természet maga gondoskodott erről. A Rhone nagy víztömegét a genfi-tó, a Rajnáét a bódeni tó, a Pó mellékfolyóiét, a felső olaszországi és részben déltiroli alpesi tavak tározzák. A genfi tó víz felszíne 54.000 hektár, a beleömlő folyók legnagyobb másodperczenkinti vízhozományát 1200 m

8-re becsülik, a tó kifolyásánál azonban a Rhone sohasem szállított 575 m

3-nél többet. Ahol a víz áttörte a szikla gatat és az egyes medenCzékből a víz lehúzódott, ott több helyütt keresztgátakkal, völgyzárókkal igyekeztek a vizeket visszatartani. Ahol csak az árvíz visszatartása volt a czéi, ott nem építettek mindenütt nag^víz szine fölé felérő összefüggő keresztgátat, hanem csak a sziklaszorulatban összeszorították a folyó medrét. A Loire-on Roanne felett a Pinay-gát annyira összeszorítja a folyó árvízmedrét, hogy csak 19-7 m marad a lefolyásra szabadon. Ez a gát egymaga Graeff számítása szerint 113 millió m

s vizett tározott, úgy hogy a gát fölött a folyó maximális vízhozománya 3390 m

3 volt. alatta pedig csak 2520 m

8. A tározás következtében az ár vízhozománya 1 : 0-74 arányban csökkent, a tetőzés pedig 7 órával később következett be. A Sebes Körös mielőtt a síkságra leér, Barátka és Rév között magas sziklafalak között folyik; a Fekete Körös a belényesi medenczéből Sólyom és BelényesUjlak között 'kemény rétegeken keresztül tört útat, a Fehér Körös a hunyadmegyei medenczét elhagyva, a vízválasztót alkotó palakőzetet is áttörte, Arad-