Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' gátakkal, egyes medenczék alkotásával még fokozható is. A rendszernek továbbá nagy előnye, hogy az árvízből lerakódott iszap megtermékenyíti a töltések közét úgy, hogy sok helyen ez a teriilet még értékesebb, mint a mentesített ártér. A szabályozás kezdetén igen könnyű lett volna a széles hullámterek kihagyása. A töltésközöket azonban mindenütt szűkre szabták, még az 1855. évben megállapított távolságokat sem tartották meg. A Hármas Körösön és a Kettős Körösön a hullámtér a nagyvíz levezetésére sem volt elégséges, ugyanazért a töltéseket 1888. év után a Hármas Körösön 220—400 méterről 600 m-re, a Kettős Körösön 120 — 150 m-ről 300 m-re helyezték el. Az egyes Körösökön és a Berettyón a szűk hullámtereket megtartották, jóllehet elvétve még olyan helyek is vannak, ahol a töltésköz a megállapított minimálisnál kisebb. A Hármas Körösön és a Kettős Körösön a hullámtér a nagy vizek levezetése •czéljából elég széles, de tározó űrtartalma az árhullám összes vízmennyiségéhez mérten csekély. A Kettős Körösön 300 m széles hullámtér helyett 500 m lett volna megfelelő, a Fekete Körösön 120 m helyett 300—350, a Fehér Körösön 100 m helyett 250—300, a Sebes Körösön 125—160 helyett 250—300, a Berettyón 10Ó—120 helyett 150-200 m. A felső szakaszon oly közel tették a gátakat a folyóhoz, hogy a különben is nagy esésű víz a gátakkal összeszorítva medrét mind jobban beágyazta, úgy hogy itt az árvíz ritkán borítja a hullámteret és így a töltésköznek, mint kiegyenlítő és tározó medenczének a hatása megszűnt. A felső szakaszon ma már ugyanazért hiába lielyeznők kijebb a töltéseket, de a középső szakaszon még mindig találnánk olyan medenczéket, amelyek megfelelő kiegészítő munkálatokkal a tározás czéljaira alkalmasak volnának. A folyó középső és felső szakaszán a tározó területen a vízmélységet alig vehetjük nagyobbra 150 -200 méternél és így nagyobb tömegű vízmennyiség tározásához igen nagy területre volna' szükségünk. Kovács Sebestyén Aladárnak 1887—1891. évben kidolgozott tervei szerint a Temes és Bega felső szakaszán 111*5 millió m

8 víz tározására 13.600 hektárra lett volna szükség. Ennek megszerzésére 9'4 millió koronát, a szükséges berendezések 4-72 millió koronát irányoztak elő. Bár a tervet a szakértők mind elfogadták és annak végrehajtását melegen ajánlották, azt még sem tudták megvalósítani, mert a kisajátítási költségek az előirányzati összeget lényegesen meghaladták volna. A Temes és a Bega 14.200 к w

2 vízgyűjtőjéből 8800 km

2 esik a hegy és a dombvidékre, a Körösöknél pedig 26.587 krr

1-bői 11.950 km

1 ; a Temes és a Bega maximális vízmennyisége másodpercenkint 750 +.455 m

a = 1250 m

3, a Körösöké a Berettyóval 1765 m

8. A Temes és a Bega legnagyobb árhullámainak vízmennyisége 250—300 millió m

3, a Hármas Körösé 550- 600 millió m

8. A Körösökön azonban a gátakat már az 1895. évi nagyvízhez képest kellő biztosítékkal felépítették és így tulajdonképen csak arról kellene gondoskodni, hogy a várható nagyvizek ennek magasságát meg ne haladják. A töltések mentén elhelyezett tározó medenerzéknek, amelyeket az olaszok golenáknak neveznek, éppen az a nagy előnyük, hogy ezekkel az árhullám nagy tömegéből azokat a részeket lehet elvonni, amely ek tetőzés idején a vízállás nagymértékű felemelkedését idézik elő. A golena-gát rendszerint csak 02 m-rel alacsonyabb a legnagyobb árvízszinnél, így az ezzel védett tározó medencze megtöltése csak akkor kezdődik,