Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' (kitört vízszín magassága) felett 50 cm magasban feltöltendők, a lakóházak oszlopai 50 cm re szilárd anyagból, téglából mészhabarcsba rakva készítendők». Ennek a rendelkezésnek igen kevés helyütt tettek eleget. Amint a folyóban emelkedett az árvízszín, úgy gátszakadás esetén ma már a kitörő árvíz színe meghaladná a régiek magasságát. Mindent el kell tehát követnünk, hogy az alsó szakaszról elhárítsuk az árvízveszedelmet, mert ez ottan beláthatlan károkat okozna. Az első és erősebb védővonalat kell megtartanunk, mert ezidőszerint a második védővonal nemcsak abszolút, de viszonylagos mérték szerint is jóval gyengébb. A védőgátak íijehh helyezése. A francziák a párvonalas gátak rendszerét azért is kifogásolták, mert a töltéseknek egymástól való távolsága kellő adatok híjján a legritkább esetben állapítható -meg jól és helyesen. Kétségtelen, hogy igen sok esetben ennek a távo'ságnak megállapítása nem sikerült. A legtöbb baj éppen a töltésközök helytelen megállapításától eredt és igen sok esetben a töltéseket át kellett helyezni. Paleocapa a Tisza osztályozására vonatkozó tanulmányában azt javasolta, hogy a töltéseket egymástól távol helyezzék el. hogy a vízáradásoknak elegendő hullámtér maradjon és a töltéseket az alámosás, "elszaggatás veszélyétől meg- '

4 óvják. Mindig sürgetem a távoli töltésezést, mondja Paleocapa, mert ilyen módon a vízárnak elégséges völgytér fog mindenkorra maradni, melynek betöltésére fordíttatván darab ideig a folyó árjainak tetemes része, ezáltal elháríttatik az alsóbb részektől a vészéi}', mely őket fenyegetné, lia a kanyarulatok átvágásával szúk töltésezést csatolnának egybe. így nem lesz szükséges a töltések tetejét igen magasra emelni, ami pedig szükséges lenne, ha a parthoz közel vitetnének. Már Paleocapa szavaiból kivehető, hogy ő tisztában volt azzal, hogy a töltések köze nem csupán az árvíz levezetésére szolgál, hanem ez egy ideig az árvizeket viszszatartja és tározza. Szinte ellenmondást tiintet fel az a javaslat, hogy a felső szakaszon a gátakat egymástól távolabb helyezzék el, mint az alsó szakaszon. Pedig igen sok helyütt ez lett volna a helyesebb. A széles hullámtér a folyók legtermészetesebb tározó medenczéje és hogy az alsó szakaszra ne zúdítsunk több vizet, mint amennyit a meder és hullámtér levezetni bir, lehetőleg a felső szakaszon kell a vizeket visszatartani és tározni. «A természet tanítását kell követni, mondja Kovács Sebestyén Aladár, hogy a vízfolyások számára visszaszereztessenek mindazok a területek, melyeket e czélra a természet alkotott és a melyeknek meggondolatlan kirekesztése mindenütt sajnálatos eredményeket szült. Az árvíz időszakos tározása az alsó szakaszon leszállítja az árvizek magasságát megnyújtja azok tartamát. A megoldás nem csupán árvédelem, de a belvizek levezetésének szempontjából is előnyös«. Ha a folyó már a felső szakaszon kiönt és az árvíz nagyobb területen elterülhet, úgy a folyó maximális emésztése az alsó szakaszon a felsőn észleltnek a felére is lecsökken. Az árvíz hevességének megtörését, amely a vízállás minden mértéken felül való emelkedésének határt szab, nem lehet eléggé megbecsülnünk. A hullámtéren való tározást bátran nevezhetnék mozgó tározásnak is, mert a hullámtérre kiömlő és onnan visszahúzódó víz folytonos mozgásban van. A töltések közét a víz könnyen megtölti, erről könnyen visszahúzódik, így különleges berendezésekre nincsen szükség, de ez a tározás nyári gátakkal, kisebb kereszt-