Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

« 7 Hann szerint a nedves évek középpontjai 1738, 1773, 1808, 1843, 1878 (1913), a szárazaké 1753, 1788, 1823, 1859, 1893 (1928). A zárjelbe tett adatokat Hann előre jelezte, az 1913. évet illetőleg előre jelzése a tényleg bekövetkezett állapotokkal egyezett, az 1928-ik évre vonatkozó pedig igazolásra vár. A Brückner-féle periódust a múltra vonatkozólag a németországi folyók vízjárása is igazolta. A Rajnán a száraz cziklus 1818—1835., 1854—1871, 1890— 1911-ig. az Elbén 1855—1873., a Visztulán 1816—1835., 1856—1875; a nedves cziklus a Rajnán 1836—1853., 1872—1887., az Elbén 1836—1854., 1874—1892., a Visztulán 1836 — 1855., 1876—1895-ig tartott. A Körösök vizvidékén az 1836—1855. évig tartó nedves cziklust, az 1856— 1875-ig évig tartó száraz követi, amelyben örökre emlékezetes marad az 1863-iki aszályos esztendő. A következő 1876—1898-iki cziklus rendkívüli lecsapódásokban gazdag, ebben is kiválik nagy árvizeivel az 1879.. 1881., 1888. és 1895-ild esztendő. A legutóbbi öt évet megelőzőleg-1899-től 1911-ig a szárazság volt uralkodó és ez tetőpontját az 1904. évben érte el. Most újból esősre, fordult az időjárás; 1912—1915-ben a lecsapódások sűrűn követték egymást, igen gyakoriak voltak az árvizek és nagy területeket borítottak el a belvizek. A Tisza-folyó szegedi szakaszán a vízállás és a vízhozomány ingadozásait Viczián Ede vizsgálta meg. A Tiszán a legnagyobb középvízállást 1834-től 1912-ig, , 1848—49-ben: 1878—1879-ben, a legkisebbet 1862—63-ban és 1904-1905-ben találta. Az évi középvízállás átlagos vonalának megszerkesztése czéljából a vízállások öt évi középértékeit számította ki és úgy találta, hog}

r ez a görbe vonal 30—40 évi időközökben hullámzik. Róna Zsigmond szerint hazánkban a legszárazabb ötéves időszak 1861—1865., a legnedvesebb 1876—1880.; ezeket követte az 1904. év körül csoportosuló száraz és az 1913. év körül csoportosuló nedves időszak. A mint fentebb is említettem, a periódusok gyakran eltolódnak és a legszárazabb és legnedvesebb évek sem esnek mindig az illető szakasz közepére. Külföldi írók a 35, illetőleg 36 évi perióduson kívül a rendkívüli nagy árvizekre még hosszabb periódust állapítanak meg. Reisz az 1342., 1445.. 1557., 1667., 1784. évi árvizekből a hosszabb periódus tartamát 110 évre becsüli. Hazánk a föld három esős öve közül (egyenlítői és két mérsékelt égövi) az északi mérsékelt égövibe tartozik. Ennek határai északon Finnország, délen Algeria. Feltűnő, hogy míg Algériában 1900—1910. évben sok volt a csapadék, addig nálunk a szárazság uralkodott. Kétségtelen, hogy a föld éghajlatára a nap sugárzásának van a legnagyobb hatása. A nap sugárzása, illetőleg a napfoltok száma és tömeges fellépése, a mint Wolf megállapította 111 év alatt változik. Ez a periódus is csak átlagos érték, a legkisebb periódus volt (1830—1837-ben) 7-3 év, a leghosszabb (1660—1675-ben) 15 év. A minimumtól a maximumig 4'5 év telik el, a maximumtól a minimumig 66 év. Lockyer, Savaljev és Abbot szerint a foltokban gazdag nap több hőt sugároz ki. mint a foltokban szegény nap. Mind 1878—79-ben, mind pedig 1912— 1913-ban igen kevés folt borította a napot, volt több hónap, a midőn teljesen tolthijasnak látszott. Mégis az időjárás és a napfoltok periódusa között az összefüggést nem sikerült megállapítani. Ujabban azonban Lockyer William úgy találta, hogy a Wolf-féle 11 éves periódus sem alakra, sem az elborított terület nagvsá-