Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

8 gára nem egyenlő és hogy van még egy 35 éves periódus, a mely a 111 éves periódusokból tevődik össze. Leveström mutatta ki, hogy a mérsékelt égöv északi szegélyén az időjárás nagyjában 55—56 év alatt ismétlődik és hogy ez jól összevág a sarkinapfény 56 éves periódusával, a mely periódus tulajdonképen a napfolt periódus ötszöröse. Feltűnő, hogy a mágneses jelenségek és az esőzések között még szorosabb az összefüggés, mint a nap sugárzásának változása és az esőzés között. Délamerikában az esővonalak a mágnesi vonalakkal meglepően párhuzamosan haladnak. A napsugárzás változása a föld középhömérsékletének ingadozásában nem nyilvánul meg azonnal és közvetetlenül. Az időjárásra, legnagyobb hatása van a légköri áramlatoknak, a melyeknek irányát és nagyságát a nagynyomású középpontok és kis nyomású középpontok úgynevezett viharközéppontok kialakulása szabja meg. A szárazföldek alakjának, a hegységek elhelyezkedésének azonban rendkívüli hatása van a légnyomás, hőmérséklet, tengeri és légköri áramlatok eloszlására. A tenger maga az éghajlatra kiegyenlítőleg hat. a szárazföldek az éghajlati ellentéteket kiélesítik A vízáramoknak jelentékeny szerepük van a hő széthordozásában, de a hő végleges elosztását a légáramok végzik. A levegő azonban sokkal mozgékonyabb mint a víz, a levegő egyensúlya bizonytalanabb és annak áramlása sokkal változékonyabb. A mint a tenger árapálya és dagályánál reá jöttek, hogy azt a nap és a hold okozza, csakhamar megállapították, hogy annak periódusa 19 év, mert a napnak és holdnak viszonylagos helyzete 19 év múlva iigyaniaz. Egyes kikötőkben már 19 év előtti adatokból pontosan jelzik a dagály és apály változását. Az időjárás változására ilyen útmutatásunk nincsen, mert annak kialakulására igen sok tényező működik közre és a tényezők hatása nem mindig egyenlő irányú. Mar Humboldt reá mutatott arra, hogy a melegnek eloszlása a száraz föld és a tenger viszonylagos helyzetétől, a megfigyelőhely magassági fekvésétől fiigg és hogy «a nagyobbfokú meteorologiai tünemények a földismerettani viszonyoktól függetlenül nem értelmezhetők». A csapadékoknak időszakonkénti eloszlását tekintve, a Körösök és a Berettyó vízgyűjtője kontiuentalis jellegű. E területre is ráillik Gasparin szabálya, a mely szerint a tengerpart az őszi esők, az ország belseje a nyári esők zónájához tartozik. Az Alföldön legtöbb a csapadék nyáron június és júliusban, legkisebb télen januárban és februárban. A nyári maximum és a téli minimum közé esik az augusztusi másodlagos minimum és az októberi másodlagos maximum. Egyes években azonban a minimumok és a maximumok egy hónappal is eltolódnak és a rendkívüli viszonyok a szabályszerű sorrendet felforgatják. Nyáron általában nemcsak több csapadék hull le, de többször is esik. A nyári absolut maximumot azonban nem az eső gyakorisága, hanem a záporesők nagysága idézi elő. A hegyekben nemcsak több a csapadék, de gyakrabban is esik. Belényesen a csapadékos napok száma a 180-at eléri, Menyházán a csapadékos napok száma 137, ebből a téli hónapokra (deczember—februárig) 29, a tavasziakra (márczíus —május) 38, a nyáriakra (június—augusztus) 38, az ősziekre 32 esik. Az alföldet a verőfény jellemzi: Debreczenben (1871 — 1900) a csapadékos napok száma 108; ebből a téli hónapokra 26, a tavaszi és nyáriakra egyformán 29. az ősziekre 24 esik.