Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

e csapadékközpont, hogy ennél már csak a tengerpartján fekvő magashegység (Fuzsine) és a Tiszaforrás vidéke kap több csapadékot. A fentebbi kimutatásban néhány helynek 1912., 1913., 1904. évi csapadékait és Héjas Endre adatai alapján a szárazabb (1901 — 1910) évekből számított átlagos értékeket soroljuk fel. A fentebbiekben azért vettük az 1901—1910. éves aránylag száraz cziklus átlagát, mert az újabban felállított hegyvidéki állomásokról még a pontosabb 35—40 éves átlagértékek kiszámításához szükséges adatunk nincs meg. Az 1901—1910. éves száraz cziklusból vett átlagértékek 5—20%-al kisebbek a 35—40 éves átlagoknál, azonban egyszerű összehasonlítás alapjául már ezek is felhasználhatók. Már ezek is feltüntetik az 1904. évi rendkivüli esőhiányt és az 1912., 1913. és 1915. évi esőbőséget. Az 1912. évi csapadék mennyisébe jóval nagyobb, mint az 1913. évi; az árvizek azonban 1913. évben voltak nagyobbak, mert a csapadék 1912-ben egyenletesebben oszlott el ; 1912-ben nemcsak augusztus és szeptember volt esős, hanem az évnek első öt hónapja is, míg 1913. évben az évi csapadéknak több mint egyharmada július és augusztus havában hullott le. A Hármas-Körös évi középvízállása azonban 1912. évben nagyobb volt, mint 1913. évben. Az időjárásban mutatkozó nagy változásokat a középvízállások (a napi vízállások évi összegének átlagai) sokkal hívebben fejezik ki, mint a rövid idő alatt lefutó árvizek. Az időjárás idöszakossága. Az 1912. év és az ezt követő 1913., 1915. évek már rendkívül elütnek az előző száraz évektől ; úgylátszik, hogy újból egy rendkívül nedves cziklusba jutottunk bele. A száraz és a nedves évek egymásra következésének pontos sorrendjét megállapítani nem tudjuk, azt azonban észrevesszük, hogy a száraz és a nedves évek rendszerint csoportosan követik egymást. A száraz és a nedves cziklus időtartama sem határozott: olykor a nedves cziklus egy-két esztendővel kibővül, a száraz pedig megrövidül és viszont. A nedves cziklusba is beékelődhetik egy-két szárazabb év és fordítva is előfordulhatnak esetek. Bizonyos szabályszerűség, a változásoknak megismétlődése, csakis nagyobb területekre és hosszabb időszakokra mutatható ki. Kisebb kiterjedésű területeken a szélsőségek uralkodnak, egyes foltokon még a nedves esztendőkben is mutatkozik esőhiány és a szárazabb években is csapadékbőség. Egész országrészeken azonban az időjárás szertelenségei is már bizonyos határok között ingadoznak. A vízállások változásának feljegyzése már előbb kezdődött, mint a meteorológiai tényezők (légnyomás, hőmérséklet, csapadék, szél stb.) észlelése, ugyanazért az időjárás változását legelőbb a vízállásokból igyekeztek kipuhatolni. Brückner 1890-ben a meteorológia elemek és az évi középvízállások tüzetes megvizsgálása alapján megállapította, hogy a száraz és a nedves évek periódusa 36 év. Az 1700. év óta részletesen feldolgozott adatokból kitűnt, hogy a száraz és nedves évek tartama nem pontosan 18 év, hanem egy pár évvel több ós kevesebb is lehet ég a mint Brückner maga rámutatott, a periódus tartama 6 évvel is ingadozhatik. Hann, a ki Padua, Milano, Klagenfurt (1726—1900.) évi esőzési adatait elemezte, a napfoltok 11 éves periódusának nyomát az esőzés menetében nem birta felfedezni, de a Brückner-féle 36, illetőleg szerinte 35 éves periódust ő is megállapította.