Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VIII. Apró közlemények

171 nemcsak a Béga szerepel Böge, vagy Bega néven, hanem más eldugult, vagy lassan folyó víz is. Ortvay (1. Magyarorsz. régi vízrajza, I. köt. 117.1.) Anonymus Beguey-ét, mely szintén a Bégát jelenti (akár a folyót, akár a hasonnevű várat), a görög TT/iy/i, «forrás, patak, csermely» szótól származtatja. Ujabban böge szóval a hajózó csatornák két-két vízlépcsője közötti szakaszát jelölik. Sőt, ha a folyókat duzzasztógát és csege segítségével lépcsőzik és mesterséges úton hajózhatóvá teszik, vagyis, mint mondani szokták, csatornázzák, két-két vízlépcső közötti folyószakaszt is bogének neveznek. A szó tehát újabb használatban a hajózás számára mesterségesen elrekesztett vizet jelent s a franczia biefnek, a német Haltung-nak felel meg. A böge szó ebben az értelemben a mult század 80-as éveiben kezdett elterjedni ; én a «Hajózás a szárazföldi vizeken» czímú munkában (a M. Mérn. és Építész-Egylet kiadványa, 1885) bukkantam reá először. A csege a esek, cseke, szege, zege szóból származik s tulajdonképen vizén való átkelő helyet, vagy vízrekesztéket jelent. (V. ö. Et. Sz. cége cz.) Már a Pannónia megvételéről szóló históriás énekben is előfordul a esek szó: Az cseken ők csekének, Kelenföldön átkelének.» Ujabban a csege szóval Fekete Zsigmond ajánlatára (1. a Mérnök- és ÉpítészEgylet Közlönye 1880. évi kötetének 588. lapját) azt az építményt jelölik, mely a csatornákban és csatornázott folyókban a hajóknak a vízlépcsőkön való átkelését lehetővé teszi s melyet a német Kammerschleuse, a franczia écluse à sas névvel nevez. Tehát a szó újabb használatban mind a vízrekeszték, mind a vízen való átkelőhely értelmének megfelel. A csege szó műszaki irodalmunkban majdnem teljesen kiszorította már a kamara-zsilip szót, mely a Kammerschleuse szolgai fordítása. Bogdánfy Ödön. 7. Genf ellátása vízzel a Genfi tóból. Genf városa a mellette levő tóból kapja ivóvizét. A városi kikötő hullámtörőjétől 2500 w-rel fölebb 15 m mélységben indul ki a tóból a 12 m átmérőjű vízkivételi cső és a tó, majd a belőle kiszakadó Rhône fenekén haladva jut a coulouvrenièrei vízerőtelephez. E tápláló cső összes hossza 3600 m. A coulouvrenièrei telepnél a cső vize kútba ömlik, melyből szivattyúk emelik föl aztán a város czéljaira a kellő magasságba. Ez elrendezés szerint tehát a tápláló csőben egyszerű nehézkedéssel folyik a viz a szivattyúkútig. Azonban ez az elrendezés a szükséglet növekedésével elégtelennek bizonyult főként a meleg napok kezdetekor, midőn a vízfogyasztás hirtelen emelkedik s a tó színe még aránylag alacsonyan van. A tápláló cső vízhozományát ezért növelni kellett. A feladatot lehetett volna úgy is megoldani, hogy a szivattyúkat közvetetenül a tápláló csőhöz kapcsolják, s ekkor a csőben keletkező szívás következtében nagyobb sebesség állott volna elő, s a vízmennyiség megszaporodott volna. Azonban ezt a megoldást el kellett ejteni, mert a csőben előálló szívás, ha a csövön, vagy az illesztéseknél repedések vannak, magával ragadná a tófenék iszapját s tisztátalanságok kerülnének a vízvezetékbe. Ezért azt a megoldást választották, hogy elektromosan mozgatott nyemószivattyú segítségével nyomják a tápláló csövön át a szükséges vizet a coulouvrenièrei telephez. 12*