Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VIII. Apró közlemények

172. Erre a czélra a tápláló eső felső végétől nem messze, ott, a hol a fenékmélység mintegy 4 m, állították föl a tóban a nyomószivattyút. A nyomoszivattyút vízálló szekrényben helyezték el. Ezt a köralapú szekrényt a parton készítették el, úszóhelyzetben vitték az előre kiszemelt helyre, ott betonterheléssel fenékre sülyesztették s aztán köröskörül esavarczöRipökkel biztosították az elmozdulás ellen. A nyomószivattyú két csődarab (egy .szívó- és egy nyomócsődarab) segítségével közelekedik a tápláló főcsővel oly módon, hogy a két csődarab kapcsolkozása között zárószellentyűt alkalmaztak a főcsövön. E szellentyű, ha a nyomószivattyú nem működik, nyitva van s a tó vize saját súlyánál fogva mozog a táplálócsőben épen úgy, mint a nyomószivattyú fölállítása előtt, mig a szivattyú működésekor a nyomás elzárja a szellentyűi. A szivattyú szekrénye alulról fölfelé összehajló két csonka kúpból áll, melynek tetején hengernyúlvány emelkedik föl. Nagy vízálláskor csak ez a hengernyúlvány látszik ki a vízből. E henger fedelén 4 födött lejáró nyílás van s azonkívül közepén egy kis árbocz, mely világító jelzőt hord. A szekrényben elhelyezett körszivattyú 3 m-es nyomómagassággal perczenkint '200 fordulattal 66 m

s vizet szállít perczenkint s a hozzá szükséges energia 65 lóerő. A motor a szivattyú fölött van a szekrényben s 2000 voltos, 40 periódusú áram táplálja. Az áramot <a coulouvrenièrei teleptől kábelvezeték hozza a motorhoz. A coulouvrenièrei telepen pedig kis Pelton-kerék segítségével, melyet a nagynyomású városi vízvezeték táplál, állítják elő az áramot. (Le Génie Civil, 1914 május 30.) 8. Magas hegyvidéki csapadékmérő-állomások Svájczban. A magas hegyvidék lakatlan, nehezen hozzáférhető helyein csapadékészlelő állomások eddig alig voltak. A csapadékmérő edények kezelése, naponkint való megfigyelése ugyanis ily helyeken majdnem lehetetlen. Ezért a svájczi hidrológiai intézet oly csapadékgyűjtő edényeket helyezett el az örökhó régióiban, melyek egy egész év csapadékot fölfoghatják s melyeket tehát évenkint csak egyszer kell kiüríteni. Igaz, hogy e készülékek nem mérik az egyes csapadéknagyságokat, de már az is nagy eredmény, ha ily helyekről egy egész év csapadékösszegét megkaphatjuk. A készüléket Mougin találta föl. Valójában 95 cm hosszú, 50 cm átmérőjű hengeres csapadékgyüjtő edény, melynek felső nyílása 16 cm átmérőjű. Ezt az edényt sziklába erősített vasháromlábra rögzítik s szélfogóval védik. Az edénybe 5 liternyi klórkálczium (CaCl

2) oldatot öntenek, mely a hó- vagy jégalakban hozzájutó csapadékot is megolvasztja s a keverék még —30 C° hőmérsékleten sem fagy meg. Ezenkívül az edénybe még 1 Z-nyi vazelin-olajat is tesznek úgy, hogy a belé jutó csapadék felszínét vékony olajréteg takarja s az év folyamán a csapadék nem párologhat el. Az ily csapadékgyüjtőedényeket a svájczi hómezők és glecserek régióiban '2800—3500 m magasságban helyezik el. Őszszel történik a megfigyelésük. Ekkor megmérik a bennök összegyűlt csapadék súlyát, melyből aztán kiszámítható az évi csapadék mm-ben kifejezett magassága. (Annalen der schweizerischen meteorologischen Zentral-Anstalt. 1913.)