Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

ti9 kell csak hevíteni és mechanikai úton 40%-ig lehet a víztartalmát csökkenteni. Az így kapott száraz iszapot a kivonókészülékben különös eljárással kezelve, az eddigi módszereknél sokkal olcsóbban lehet az iszapból nyerszsirt termelni. Az eljárás kivált kisebb városokban volna alkalmas, a melyek csatornázása úsztató rendszerű. E városoknak úgy kellene berendezkedniük, hogy csak az iszapot szárítsák, és azután a földolgozás czéljából középponti telepeknek adják át. A száraz, zsiros iszap igen jól ég, tehát esetleg el is tüzelhető. Megállapítható, hogy zsírt csak az olyan iszapból lehet gazdaságosan kivonni, a melyet mechánikai tilepítőmedenczékben kapnak, míg az iszap czentrifugálása útján, vagy a Riehn-Ше eljárással kapott iszap erre a czélra nem alkalmas. Besemfelder E. dr. azt ajánlja (Chem. Ztg., 1915, 813. 1.), hogy a jövőben a házak csatornázását olyképen kellene berendezni, hogy egy-egy ház összes konyhaés árnyékszékcsatornáit összetorkoltatva, közös zsírfogóval lássák el, mert a hab. a mely a szennyvizek fölszínén úszik, a még el nem bomlott zsír javarészét tartalmazza, s épen úgy, mint a városi szemét, állandóan összegyűjthető volna. Pl. Elberfeld-Barmenben évi 1277 5 tonna zsír visszanyerésére lehetne ilymódon számítani. E városban naponta 250 m

s nedves iszapból 3500 kg nyerszsirt. 33000 kg zsírtalanított (50% víztartalmú) iszapot, 527-5 kg nitrogént és 5750-0 kg salakot lehetne előállítani, tehát évente 1277-5 t zsírt, 12.045 t iszapot, 192-5 t nitrogént és 2098-75 t salakot. Besemfelder az iszap (50°/

0 vízzel) földolgozása útján világítógázt és vízgázt akar előállítani, míg a salakot kálitartalma miatt műtrágyául óhajtja értékesíteni. A termelt generátorgáz a zsírtalanított iszap kiszárítására elegendőnek mutatkozik, sőt a száraz lepárlás során kapott ammóniából becses ammóniumszulfátot lehetne termelni. Számításai szerint Németországban a városi csatornaszennyviziszapból évente 58'7 millió márka értékű nyerszsirt, 28-2 millió márka értékű gázt és 34-3 millió márka értékű ammóniumszulfátot lehetne előállítani. Természetesen mindezek az eljárások ezidőszerint a kísérletezésen még alig vannak túl és ma még alig lehet szó arról, hogy ilyen nagyszabású eredményeket elérhessünk. Bizonyos azonban, hogy a Bechhold-féle eljárás már a gyakorlatban is megállja a helyét és a kivitel során szerzendő tapasztalatok a gyakorlati megoldás fejlesztéséhez nagyban hozzá fognak járulni. Halmi Gyula. 2. A tengervíz hatása a betonra. Régóta kutatják, hogy melyik az a czement, melyet' a tengervízben levő sók legnehezebben támadnak meg. Ezideig olyan betontestet előállítani nem tudnak, melyet a tengeri sók előbb-utóbb ki ne kezdenének. Csak azt állapították meg, hogy egy bizonyos czement hosszabb, vagy rövidebb ideig áll ellen. Ez az idő még ugyanannál a betonnál is különböző' a szerint, a mint kisebb vagy nagyobb a tenger sótartalma. Például az Északi-tenger sótartalma kétszer akkora, mint a Keleti-tengeré. A tartósságra ezenfelül nagy hatása van, hogy mekkora az apály és dagály közötti vízszinkiilönbség. A beton ugyanis tágul és összehúzódik, a mint vízbe, illetve szárazra jut. Bármily kicsiny legyen is ez a térfogatváltozás, teljesen elegendő, hogy nagyban elősegítse a sók által megindított szétmálást. Eohland szerint az Északi-tengerben, a hol a sótartalom is, az árapály is nagyobb, sokkal hamarább tönkremennek a betontestek. A hullámverés okozta mechánikai hatás természetesen szintén nagyon sietteti a betontestek szétmálását. Eles sarkú tuskók hamar legömbölyödnek, a neki csapódó