Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

68 kénsavas főzés, szárítás, benzines kivonás és a benzin kiűzése folyamán az iszap úgyszólván sterilissé lett, mikroorganizmusai is elpusztultak, tehát trágyának nem volt többé alkalmas. A benzines kivonással készített nyerszsír barnaszínű, bűzös, kenőesös termék volt, a melyet túlhevített vízgőzzel ismételten lepárolva, s kénsavval oxidálva, szagtalan, világossárgaszínű zsírt kaptak, melyből bőven lehetett stearint kisajtolni, s visszamaradt az olein. A telepen megfigyelték, hogy a szennyvíziszap meglepően nagymennyiségű kénsavat köt meg, a míg kémhatása savanyú lesz. A megsavanyítás eredményeként az iszap búzös szagát elveszíti, s bomlása (mely a zsír mennyiségét is csökkenti) megszűnik ; zsiros emulziószerűsége szintén csökken, s az iszapban volt szappan teljesen elbomolván, a zsirnyeredék is fokozódik, végül pedig a tömeg a zsírkivonókban nem habzik. Kénsavval megsavanyítva, az iszap már hidegen is veszít vizet, mert síkos jellege erősen csökken ; legfölül iszapos zsiros réteg, középütt vizes réteg és legalul iszapos réteg keletkezik; ha a vizes réteget eltávolítjuk, a kivonatokba töményebb iszapot juttathatunk, s így észszerűbben lehet dolgozni. Az iszap földolgozásának főnehézsége a szívósan megkötött nagytömegű víz elválasztása. A víztől csak a súlyosabb, vízben szegényebb, de egyben kevesebb zsirt tartalmazó iszapot lehet könnyen elválasztani; a zsiros iszap szűrésekor a szűrősajtók könnyen eltömődnek. A Preussischer Verband beamteter Nahrungsmittelchemiker 1905 október 3-án Hannoverben tartott ülésén Paulmann dr. (Cassel) új zsírkivonóeljárást ismertetett. Szerinte a zsírnak a szennyvíziszapból való kivonása kétféleképen történhetik: 1. tisztán mechánikai eljárással, 2. kémiai eljárással egyesített mechánikai módszerrel. A mechánikai tisztítás czéljaira igen sok zsírtfogó berendezést szerkesztettek, melyek közül a Kremer- és Schilling-féle vált be a legjobban. Ezek a berendezések általában csak a szennyvíziszap legfelső rétegében foglalt zsirt hasznosítják, a melyben kevesebb víztartalom mellett több zsír van jelen. A zsirt legczélszerűbben szappangyártás czéljaira lehet fölhasználni, vagy pedig az összes iszapot kisajtolva, vérrel keverik, melegítéssel megalvasztják és így olyan terméket kapnak, a melyet állati takarmányokhoz keverten lehet hasznosítani. A mechánikai-kémiai eljárások eleinte igen rossz eredményekkel jártak A benzinnel vagy benzollal elegyített iszap igen sok zsíroldószert kötött meg; s így sok benzin ment veszendőbe úgy, hogy az eljárás nemcsak hasznot nem hozott, hanem inkább veszteséggel járt. A benzint az iszapból lepárlással szintén csak nagy veszteséggel lehetett visszavenni. Degener e bajon úgy segített, hogy a víz egy részét mechánikai úton eltávolítva, az iszapot 40% víztartalomig szárította és ezután kezelte a zsíroldószerrel. Az eljárást ötször ismételte, s az oldószer maradékát az iszapból vízgőzzel hajtotta ki. Az így zsírtalanított iszap azonban nedvessége miatt még mindig nem bírta meg a szállítást. Az eljárás bajai a következők: Hogy a vizet az iszapból mechánikai úton eltávolíthassuk, az iszapot átlag 20° C-ról 100° C-ra kell melegíteni, a mi igen nagy költséggel jár. A szúrősajtókról még mindig 60% víztartalmú iszap kerül ki, s ezt kiszárítani még nagyobb költséggel jár. Az egész eljárás oly drága tehát, hogy aligha valósítható meg. Paulmann eljárása bizonyos anyagok hozzáadásával lehetővé teszi, hogy a víz elválasztása az iszaptól könnyen megtörténhessék és az iszap térfogata így gépberendezések nélkül is jelentősen csökkenjen. Az iszapot azután 100° С alá