Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - IV. Farkas Lajos: Néhány szó a tiszai védtöltések méreteiről

64. Példaképen bemutatom a 8. rajzon a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulat 1912—13-ban megerősített védőtöltését. E társulat gátját az 1895. évi nagyvíz felett 1'5 m-es biztossággal, ez árvíz magasságában 4 m-es s alatta 2"5 m-rel egy második 4 m-es padkával építette ki. Összehasonlítás czéljából pontozott vonalakkal megszerkesztettem a társulat szelvényébe az előbb leírt legkisebb méretű szelvényt is. Látjuk a rajzból, hogy a társulat a legkisebb méretű szelvényen túl beépített földmennyiség-többletet az Г0 m-es biztosságnak 1'5 m-re való emelésére s e magasság emeléséből folyó szelvényméretek növelésére használta fel. Ismerve a megfelelő töltésszelvényt, könnyen és röviden felelhetünk arra a kérdésre is, vízfelől vagy szárazfelől erősítsük-e töltéseinket. Úgy kell az erősítést foganatosítanunk, hogy a megerősített szelvény elérje, vagy legalább is megközelítse az előbb ismertetett s megfelelőnek talált töltés7. rajz. 8. rajz. szelvényt. Oda építsük be az anyagot, a hol a régi szelvény e szelvényhez képest hiányt mutat. A vízfelőli erősítésnek tehát csak ott van helye, hol a mentett oldali padka rendszerünk már ki van építve s csak akkor, ha az erősítés elegendő nagy tömegű. Elhibázott dolog tehát a mentett oldali padkák rovására a vízfelőli erősítés csak azért, hogy az új töltésrész a jövendő árvizek hatása alatt könnyebben és jobban tömörüljön. Töltéseinket nemcsak a mának, hanem a messze jövőnek is építjük. Már pedig tudjuk, hogy 30—35 év alatt a teljesen lazán minden rendszer nélkül lerakott föld a saját súlya alatt is annyira megülepedik, hogy minden különösebb alapozás nélkül lakóházunkat is ráépíthetjük. Az új töltésrészeknek gondos munkával igyekezzünk a kellő tömörséget megadni, s igyekezzünk a régi és új töltésrészek közt a kellő kapcsolatot létrehozni.