Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - IV. Farkas Lajos: Néhány szó a tiszai védtöltések méreteiről

63 Árvédelem tekintetében eme nagyon fontos szempontból a padkás szelTén}^ mindkét második szelvény felett határozott elsőbbségben van, mert a legnagyobb árvizszinében a III. sz. szelvénjnél 30 m-rel s a II. sz. szelvénynél 2'0 m-rel szélesebb. A mint látjuk, legkevésbbó felel meg a III. szelvény. Ez természetes is. Itt ugyanis a szelvény alapja a vízfelé nagyon ki van szélesítve s a hozzá szükséges anyag a szelvény felsőbb részeiből van elvonva. Az alsó rész tehát a felső rovására van erősítve. Az előadottak nyomán megállapíthatjuk tehát, hogy egyenlő térfogat esetén mind gazdasági, mind árvédelmi szempontból az I. szelvény a legmegfelelőbb és a III. szelvény a leggyengébb. A padkás szelvénytől való eltérés tehát nem megokolt. Különben nem változik ez eredmény akkor sem, ha a teljes méretű szelvényeket hasonlítjuk össze. Akkor is a padkás szelvény mutatkozik megfelelőbbnek (4. rajz), mert a legnagyobb árvíz magasságában, bár kisebb a térfogata, a II. szelvénynél 10 m-rel s a III. szelvénynél 2'0 m-rel szélesebb. Ezenkívül azonban a morális szempont sem hagyható figyelmen kívül. Nem kis dolog ugyanis, hogy árvédekezéskor, a midőn egyik oldalon látja az ember a nagy vizet, másik oldalon maga alatt érzi s látja egyszersmind a nagy töltéstestet is az ő erősítésével, padkájával. E nagy látható földtömeg a biztosság érzetét, bizonyos fokú nyugalmat ébreszt, ellentétben a másik két szelvénynyel, melyekben az árvíz az erősítést- eltakarja s a mentett oldalon közvetetten a gát mellett tátongó nagy mélység a kevésbbé idegesek bizalmát is megingatja. Hátra volna még annak a kérdésnek a megvilágítása, megfelel-e teljesen a követelményeknek az ismertetett padkás szelvény, vagy azt némileg kiegészíteni szükséges s vizsgáljuk meg, már kiépített töltéseink erősítésekor a vízfelőli vagy a szárazfelőli fejelés-e a megfelelőbb. Az első kérdésre elmondhatjuk, hogy az ismertetett padkás szelvény sem teljesen megfelelő. Már 4'0 m átlagos töltésmagasság esetén is a padka magassága 3'0 m, tehát eléri azt a határt, a mit már az 1880. évi miniszteri javaslat is a megengedhető legnagyobb szabadmagasságként jelölt meg. Azóta pedig a tapasztalat megmutatta, hogy e javaslatban a méretek gyengék. A töltéstestet a padka emelése máris ÍB'O m-re szélesíti ki. Minthogy pedig az árvizek emelkedésének nincs határa, sőt valószínű, hogy az 1895-höz hasonló erősségű árhullám rendes lefolyással a Közép-Tiszán nagyobb magasságot fog elérni, mint 1895-ben, szükséges lenne e szelvényt a mentett oldalon az árvíz színe alá 10 m-re érő második padkával megerősíteni. Hogy pedig a szelvény térfogata ellenálló erejének gyengítése nélkül mégis némileg csökkenthető legyen, a padkák koronája a mentett oldali élek letompításával lejtősen lenne kialakítható (7. rajz). Ez volna a legkisebb méretű töltésszelvény, a mely kellő védekezéssel megfelelne a czélnak. Természetesen gátjainkat e legkisebb méretnél erősebbre is építhetjük. S valóban, nagyobb társulataink, követve a már többször említett 1880. évi miniszteri javaslat útmutatását, töltéseiket e kettős s a hol szükségesnek mutatkozott, hármas padka rendszerrel erősítették meg.